" Cigarettafüst száll az arcomba. Tüsszögök, mintha magam nem élnék eme káros szenvedéllyel. Mosolygó arcból tör elő. "Mentolos vagy sima?"-hangzik a kérdés. Neked teljesen mindegy, a rabja vagy így nem arra koncentrálsz, hogy milyen íz van a szádban, csak mikor tüdőre szívod érzed szétfeszít és neked EZ ami kell. "Mindegy csak hasson.." ""Langymeleg csap meg odabenn. A vérszín-bor ahogy forgatod a poharat fut körbe nevetve a szájnál. Könnyű, de túl hideg. Jellemhibás lehet, mert túl van hűtve. Nézed, ahogy esik vissza minden cseppje a többihez, mert nem bírja ki, hogy ne tartozzon valahova."
"Magadat pillantod meg. Egy gesztenyeszín szempár néz rád vissza az üvegen törő fényből, s eszedbe jut egy emlék.
Kézen fogott, mert tudta, szeretem a könyveket. Egyetlen pillantásával vetett végett az elmémben dúló viharnak, hogy a pillanat törtrésze alatt azt a szívembe helyezze át. S annak a mosolynak fogalma nincs mennyi álmatlan éjt okoz, s hogyan került az elém táruló kép, oda ahova nem szabadott volna. A gondolataimba."
" Mesél a szó, s mit elmond mind igaz. Nem hinném, ha magam nem éltem volna át.- s tudom, hogy valóban így történt. A legkevésbé sem kételkedünk. Mindünkről kiderül valami, de erről szól az élet. Titkokból gyártunk újabb kis piszkos misztériumokat, melyeket egy-egy szőlő-mámoros estén idézünk fel kacagva. "Emlékszel?"- fojtódik belénk a szó a prüszkölő hahotától. A válasz egyértelmű. Az emlékek fakulnak, de szelekció nélkül maradnak meg egyesek a maga valójukban. S mi őrizzük őket, mint féltve őrzött kincset, hiszen ez az egy, ami állandó, akkor is, ha körülöttünk már minden megváltozott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése