83.- A Végzet Emlékirataiból 3.- Tükrök

"Ki az, aki megmondhatja neked, hogy nem lehetsz az, aki lenni akarsz? Senkinek semmi joga nincs hozzá. Magam pedig soha a legkisebb hajlandóságot nem mutattam rá. Nem vagyok képes kifordulni magamból. Volt, aki próbált számára ideálissá formálni. Beletört a bicskája. Igazából meddő maga az ötlet is, hogy majd én úgy fogok öltözködni, járni, beszélni és gondolkodni, ahogy más elvárja tőlem. Ha ezt tenném most nem ott tartanék, ahol. Magam fogok megküzdeni azokért a dolgokért, amiket (illetve azokért a személyekért akiket) az életem részének szeretnék tudni.
Ez olyan, mint amikor megköszönik nekem, ha valami "kedveset" mondok az embernek. Felesleges. Persze, a társadalom ezt nevelte belénk, meg hát valahogy mégis csak le kell reagálni a szituációt, de, ha valakinek köszönni akarja, akkor mondjon hálát magának, amiért olyan, amilyen. Mert ellenkező esetben nem társalognék vele."

"Van egy régi kedves ismerősöm, (Ezen a ponton egy perc néma csendet, azokért, akik nem hallhatják a gépen keresztül az iróniát a mondatomban.... ) aki ahogy észrevettem máig életcéljának tekinti, hogy velem rivalizáljon. Hirtelen azok a dolgok érdeklik, amik engem, azokat a zenéket hallgatja amiket én, s túlzás nélkül próbál valami elcseszett hasonmásommá válni. Évek teltek el, s máig folytatja szánalmas szélmalom harcát az árnyékommal... Anno még nevettem rajta, mert mókásnak találtam, mára viszont őszintén sajnálom.
Mert amíg a Tükörképem (egy általa "javított"-nak talált verziójaként) próbálja tengetni a napjait, sosem lesz boldog.. De azt hiszem, nem a cipőm tulajdonosa volna a megfelelő személy arra, hogy ezzel a ténnyel szembesítse."

"Mindennap megkapom a kérdést a környezetemtől: Mi lesz, ha..? Kezdem úgy látni, hogy csak szerény személyem nem töri megállás nélkül ezen a fejét. Van az embernek elég gondja, ha azokat óhajtja észrevenni, de érdemesebbnek találom inkább a pozitív dolgokra koncentrálni.
Egyre több olyan emberrel találkozom, akik ezt észreveszik bennem.. S talán az a "furcsaság"-amit alapvető jelzőmként termetes plakáthomlokomra ragasztottak, ebben nyilvánul meg.
Makacsságom és önfejűségem ellenére hajlandó vagyok kompromisszumokra bármilyen helyzetben, igazodva ahhoz, hogy az adott illető részéről ez mennyire kölcsönös.
Többé az Életben nem lesz olyan, hogy bármibe több energiát fektetek, mint a másik fél. Tükröt fogok mutatni. S csak akkor érdemes megpróbálni a közelembe férkőzni, ha ezt el tudod fogadni. Különben érdemes sarkon fordulnod, mielőtt nyakig beleragadsz a kulimázba."