84.- A Végzet Emlékirataiból 4.- A szó sem száll el

"Az emberek dalokat írnak arról, hogy ~énekelnek az esőben~ de a valóságban mikor bőrig áznak csak siránkoznak." Charlie Chaplin

"Azt mondod az Őszinteség alap. Valamint, hogy Te (természetesen) azt az embert becsülöd a leginkább, aki kertelés nélkül a szemedbe mondja, amit gondol. Csak azt nem értem, akkor TE miért hazudsz?
Mert, amire vágysz az az, hogy azt mondjam, amit hallani kívánsz. Arra, hogy a véleményünk megegyezzen és, ha nem, akkor is vélekedjek úgy a dolgokról, ahogy szerény személyed. Abban az esetben, ha hangot adok a tiedtől eltérő látásmódomnak, akkor szörnyű alaknak titulálsz, hogy kegyetlen vagyok, vagy arról tájékoztatsz mennyire rosszul esik neked a kegyetlenségem.
A konzekvencia: Csak akkor kérdezz, ha elbírod viselni a választ..."

"Rengeteg olyan dolog van, amit mások egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudnak tolerálni velem kapcsolatban. Itt és most szeretném tisztázni mindenkivel: Nem vagyok egy kibaszott szent!
Például reggel az első kávém előtt nem tanácsos beszélgetést kezdeményezni velem és mindenhez sajátosan állok hozzá. Mindemellett azt hiszem a konokságom a legrosszabb tulajdonságom. De mindig is úgy gondoltam, aki a legrosszabb személyiségjegyeimet nem hajlandó elfogadni, az biztos, mint a halál, hogy a legjobbakat meg sem érdemli."

"A környezetünk olyan, amilyenné magunk formáljuk. A minket körülvevő emberek pedig bennünket tükröznek vissza.
Néha én is szeretnék úgy istenigazából panaszkodni, de nem teszem, mert akkor még több ilyen személlyel szembesülnék. Tehát: Keresem azt a személyt, aki olyan kis vidám-Duracell nyuszi a legjobb pillanataiban, mint én. :D"

"Szól a zene. Mindig a hangulatnak megfelelő. Életet ad, vagy könnyeket fakaszt, mikor mire vágysz. Van, mikor már semmi más nem marad. Te adod ki magadból, vagy átérzed, mikor valaki más teszi.
Mondjuk felspannolod magad, olyan dallamok szólnak, amitől felmegy benned a pumpa. Elkezdesz edzeni. Az x-edik fekvőtámasznál már remeg a karod, csordulnak ki a könnyeid, de csinálod tovább, míg össze nem esel. Sóhajtasz párat és a legrosszabb érzéseidre gondolsz. Erőt ad, hogy folytasd. Minden gyakorlatot addig, míg teljesen ki nem ölöd magadból a dühöt, s már a fáradságtól csak nevetni tudsz...

Majd hallgatod, hogy mindenki mondogatja: sovány vagy ~hogy csinálod?~ edzett vagy ~azt hittem ez genetika~.. Viszont, ha a tükörbe nézel tudod, hogy csak az számít, amit te tudsz. Honnan-hova jutottál, s meddig szeretnél még.. 

Mert ez ad erőt, hogy újra és újra emelt fővel tudj bárki szemébe nézni."