85.- Önismeretemben a boszorkányságom

Rendszeresen szoktam rövid pszichológiai elemzést végezni az életemben szereplő emberekről. Részben azért, mert szeretem nézni a döbbent arcokat, mikor rávilágítok, hogy mi van a mindennap viselt álarcuk mögött, részben pedig azért, hogy tudjam kivel mekkora távolságot kell(ene) tartsak.
Rengetegszer megkaptam a kérdést, hogy magamat voltaképp milyennek is látom. Nem volt rá precedens, hogy válaszoltam volna erre a kérdésre. De 20. születésnapom előtt egy héttel eljutottam odáig, hogy most megteszem.
Aki eddig még nem tudta volna, a nevem Marsi Viktória. A Rocky becenevet még egy gyerekkori barátnőm ragasztotta rám sok évvel ezelőtt, Vikk-nek pedig egy horvátországi nyaraláson neveztek el ottani barátaim. A többi becenevet pedig számomra fontos emberektől kaptam. Azokért pedig azért vagyok oda, mert tudom, hogy személyesen nekem szólnak és a látszat ellenére rendszeresen szükségem van visszajelzésekre, hogy szeretnek, ahogy arra is, hogy van, aki gyűlöl. Attól függetlenül, hogy sokszor szeretek visszahúzódni és a szó legszorosabb értelmében elbújni a világ elől, néha nekem is szükségem van a rivaldafényre, de ez azt hiszem nem egyedi.
Mindig rá szoktam térni elemzéseimnél az illető családi hátterére. Nos, nálam a család, mint olyan relatív fogalom. Vannak olyan barátaim, akiket rokonnak érzek és olyan rokonok, akiket nem tartok annak. Ám, akik fontosak, azokért bármikor-bármilyen helyzetben kiállok. Még akkor is, ha például egy vitában nem feltétlenül nekik van igazuk. ;)

Iszonyatosan anyás vagyok, korom ellenére és máig őt tartom a legjobb barátnőmnek. Rengeteget vitatkoztunk és veszekedtünk, mert iszonyatosan nehéz természetem volt régebben és az igazat megvallva időnként még én sem tudtam elviselni saját magamat. Általában azokon a napokon kaptam idegrohamokat, amikor kiabáltam és csapkodtam, olyan voltam, mint egy fúria...
Ettől függetlenül mindig olyan végtelen szeretettel és türelemmel fordult felém, hogy az csodálatra méltó. Nincs olyan dolog, amiről ne tudnánk tabuk nélkül beszélgetni, sőt, ezt rendszeresen meg is tesszük. Zsák meg a foltja. A szárnyaim számomra őt jelképezik. Én is ilyen anyja szeretnék lenni a gyermekemnek, mint ő volt nekem. Mindemellett a mi kapcsolatunk volt az a kontakt életemben, amelyen először megtapasztaltam, hogy hullámvölgyek mindig vannak, hiszen a tökéletességtől talán az ember áll a legtávolabb, de mégis, a szeretet az, ami örök.


A másik olyan ember, akihez feltétel nélkül ragaszkodok a nővérem. Csekély korkülönbség van köztünk, ez okból rengeteg konfliktusunk volt az évek során, de nélküle nem tudnám elképzelni az életemet.

A stílusomról... Milliószor hallottam a kérdést, hogy hogyan alakult ki ez a kinézetem... Az én ikonom, akire felnéztem a bátyám volt. Kislányként mindig olyan akartam lenni, mint Ő. Bármit csináltam, azt akartam, hogy büszke legyen rám és felszegett fejjel menjen el velem bármerre, mert, hogy: "Igen, ő az én kishúgom!"

A másik fő, amire pedig ki szoktam térni az a párkapcsolatok és az érzések.
Én az a típus vagyok, aki nehezen leszek szerelmes, bár sokszor szerettem volna elhinni, hogy az vagyok. Holott életemben kétszer-háromszor voltam csak igazán. Mindegyiknek csúnya vége lett. De ettől függetlenül örülök, hogy megtörténtek velem. Nagyban segítettek abban, hogy ma az vagyok, aki.. Még akkor is, ha a nadrágom viselője egy meglehetősen rapszódikus, érzelmes, szókimondó és szétszórt valaki is.

Én először egy férfin a kisugárzását és a szemét figyelem. Ha megvan benne az a plusz, nyert ügye van. Belső értékekre pedig az őszinteséget, humort, intelligenciát tartom a legfontosabbnak. Olyan embernek tartom magam, akivel bármit meg lehet beszélni, jóformán bármikor, csak akkor elvárom a nyílt lapokat. Cserébe én is úgy viszonyulok. Mert ahogy mindenki, úgy én is gyűlölöm, ha játszanak velem. A kihívásra vágyom, a bizonytalan-gyötrelmekre viszont a legkevésbé sem. Ha én egyszer megszeretek valakit, akkor az nem változik.
Nincs olyan ember az életemben, akit valaha megszerettem és ma ne ugyanezt érezném iránta legalább egy bizonyos fokig. Mindemellett viszont olyan sincs, akit valaha gyűlöltem, s bizonyos szintig ne maradt volna bennem valamilyen ellenérzés mindmáig vele kapcsolatban. Én nem felejtek.. Ilyeneket sosem.


Nem egy-nem két alkalommal szegezték nekem a kérdést, hogy hogyan viszonyulok saját magamhoz. Erre azt hiszem most először és utoljára fogok válaszolni...
Nem vagyok elégedett magammal. Kiskamaszként duci voltam és máig megmaradtak bennem a tüskék. Miután sikerült lefogynom egy "véletlen" folytán, úgy döntöttem többé nem hagyom, hogy idáig jussak. Tavaly nyáron aztán mégis sikerült, mikor akkori nem működő kapcsolatom sérelmeit a zabálásba fojtottam, de mikor egy ismerősöm ismét a fejemhez vágta, hogy "husika" vagyok felhúztam magamat és drasztikusan rövid idő alatt sokat fogytam, amit igyekszem azóta is tartani, de az elmúlt hónapokban különösen intenzíven elkezdtem edzeni. (Itthon-amatőr szinten testépítés)
Kitűztem egy célt magam elé, s életemben azon ritka alkalmak egyike ez, mikor leginkább saját magamnak akartam csak ezzel bizonyítani. Pedig most semmilyen kritikát nem kaptam. Egyszerűen csak a tükörbe néztem és nem voltam elégedett azzal, aki visszanézett rám.
Tisztában vagyok vele, hogy alkatomból kifolyólag sosem leszek 90-60-90, de van egy kitűzött célom, amire szeretnék hasonlítani meg úgy egyáltalán minden téren (ami engem érdekel) kihozni magamból a maximumot.

Végül pedig a hobbijaim miért-je.
Imádok alkotni. Bármit, ami maradandó.
Azért írok, mert számomra ez kikapcsolódás és életfeladat. Mindig úgy vélekedtem, ha valaki (bárki) akár egyetlen pillanatig is elgondolkodott azon, amit én "papírra vetettem" már megéri. Talán jobb lesz valakinek egy kicsit az adott perce, napja vagy akár az élete. Szeretem boldoggá tenni az embereket. Általuk pedig voltaképp magam is azzá válok.
Azért olvasok, mert imádok álmodozni. Kislánykoromtól belebolondultam az álmok világába, ami sajnos néha a saját életemben is megmutatkozik elég kaotikus-szétszórt formában.
A "konyhatündérkedés"-hez pedig azt hiszem ezek után kommentárt sem kell fűznöm.

Nos, ez volnék én "röviden". Imádok meglepetéseket okozni és kapni egyaránt. Rengeteg olyan oldalam van, amit nem mutatok meg a nyilvánosságnak, de azt hiszem ennyi éppen elég ahhoz, hogy elmosolyodjanak, akiket érdekel a véleményem és tovább szidhassanak azok, akiknek eddig sem volt jobb dolguk. :*