2015. október 8., csütörtök

82.-Hinni szeretném

A hit hegyeket mozgat meg.- mindenféle vallási felhang nélkül állítom ezt teljes bizonyossággal. Az álmoknak, még a legirreálisabbaknak is ez a mozgatórugója. 
Mert egy pillanatig is bízunk abban, hogy valóra válnak.
Hiszek, mert hinni szeretnék. 
Egy olyan világban, ahol nem kell mindennap magunkra erőltetnünk, amit nem akarunk megtenni.
Fittyet hányhatnánk a társadalmi elvárásokra és szabadon lehetne szeretni.
Vágyom álmodni egy olyan helyről, ahol együtt lehetnek, akik szeretik egymást. 
Nem akarok gyűlölködni, ítélkezni mások gondolkozásáról, vagy beleszólni mások életébe. Én a szeretteimet ilyen helyzetben csak arról biztosítom, hogy itt a vállam, amire hullhatnak a könnyei, ha nem úgy jönnek össze a dolgai. Vagy itt a kezem, megfoghatja, a magasba emelheti és ugrálhat, mint egy boldog kisgyermek örömében, ha minden jól alakul. 
Vizualizálok nap-nap után egy olyan országot, ahonnan nem kell elmenekülni. Ahol nem szakadnának szét családok, barátok, szerelmesek. 
Ahol nem kellene könnyes szemmel búcsút inteni annak, aki a világon a legfontosabb számunkra. Mert mikor az utolsó csók úgy forr le az ajkakról, hogy a "soha viszont nem látás" könnyei áztatják, a szívek darabokra hullnak és talán többé semmi nem lesz ugyanaz.
A napra várok, mikor nem kell várni többé. Amikor azok, kik arra vágynak, egymás ölelésében ébredhetnek fel. Nem lenne többé rettegés minden szótól, hogy talán az volt az utolsó. 
Hiszen, ha a világvége csak pár percre lenne, akkor a Föld minden telefonvonala foglalt volna, mert mindenki a telefonba suttogná valakinek: Szeretlek. 
Egy olyan helyen akarok élni, ahol nem kell a mosolyommal gyilkolnom. Hanem hinni azt, hogy valakinek ettől szebb lesz a napja. Egy apró gesztustól, hintában nevető gyerekektől, de míg a vasútállomások több őszinte csókot láttak, mint templomban a pap... addig ez csak egy kép marad... 
Nekem pedig marad, amit óhajtok: Egy percre elgondolkodtatni bárkit is.
A pénzed elfogy, a szavak elszállnak, s biztos csak az, ami már megtörtént... A látszat mindössze puszta illúzió. 
Egyszerűen csak reménykedem, hogy rájönnek az emberek, hogy csak az érzések kísérnek el akár egy életen át. Mert van, amiért a legnagyobb ár, sem lehet túl sok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése