2013. július 19., péntek

9.- "És reggelig lógtak a bitón"


A dal szövege találó. Annyiszor olvastam már el, hogy lassan már megjegyzem. A baj, hogy ez is emlékeket idéz fel. Aki boldog az zenét hallgat és élvezi. Aki meg nem, az megérti a szöveget és magáénak érzi. Ez a jó az egészben, hogy hangulatodtól függetlenül tudod élvezni. A teljes szövege így szól:

"A vezér lánya volt, a fiút tolvajként ismerték. De egymásba szerettek. Titkos légyottok az éj leple alatt, fogadalmat tettek egymásnak. Egy ködös napon a fiút elvitték, hogy megöljék a börtön falai között. Mikor a lány elszökött vele, hirtelen elkapták őket. És reggelig lógtak a bitón. Sok év eltelt, maradványaik is eltűntek és senki nem emlékezett az igazságtalan mészárlásra. Feledésbe merültek, csak a klán vezére gyújtott gyertyát lányáért. De mindenkinek meg kell fizetnie a bűneiért, amiket elkövetett és egy szerelmes szíve soha nem felejt. Egy szellem a sírból nem fogadta el végzetét. Mert egy haraggal teli lélek halhatatlan. Fájdalmas hívogatás hallatszik a sírból, messze-messze. Mikor az északi szél újra kiáltja nevét... Mindörökké.
Felkelt szürkületkor, hogy bosszút álljon minden bűnért. Előjön az árnyékból, hogy csillapítsa szenvedését. A harag vezette, nem feledte bánatát. A végtelen fájdalom idézte elő a szellemet a sírdombról. Mikor a nap lemegy, egy ártatlan lélek eljön a bűnösökért-szól a jóslat. Valaki eltűnt a városból, csak a kiltjét találták meg, egy hideg holttest feküdt a kikötőben. A sötétben kezdődött hét halálos éjszakája és egyre kevesebb az áruló. És a fájdalom megmarad, mert a bosszú nem helyettesítheti a megnyugvást és a harag sem mentheti meg a lányt."


Jelenleg én ezt a számot magaménak érzem. A hideg ráz, mert már erről is álmodok. Mostanában ez a jelenet éjjelente meglátogat, s nem hagy szabadulni a gondolattól, ami napközben is a fejemben jár. Mindezek mellett még a múlt képe is vissza-vissza köszön. Néhány fotográfiával, s gondosan lejátszott dallammal emlékeztet a röpke boldog pillanatokra, majd a kettőt összekapcsolja és távozik. Mit hagy maga után? Rengeteg kételyt és kérdést. Jövőképek tömkelegét tárja elém. Én meg csak ülök féligszítt cigaretta a kezemben, s íze a számban, miközben meredten bámulok magam elé, s életem filmjét nézem. (A hang Dolby Digital és a 18-as karika a film egyes részein igencsak elkél. ) Egyik pillanatban nevetek, mert az életet nem szabad komolyan venni, hiszen ezt a játékot nem éljük túl. A következő momentum pedig egy apróbb-nagyobb esemény okán szolgáltat okot arra, hogy kicsorduljon (jó)néhány csepp könnyem. Egyik percben még sziklaszilárdan állom a kemény boxoló (az élet ütéseit), s nagyképűen (kissé flegmán) közlöm vele: Csak ennyit tudsz? Amíg pedig nevetek az előző, eredetileg keménynek szánt simogatáson, addig olyan rúgást kapok gyomorszájba, hogy a mentő visz el. Ott pedig közlik: Belső vérzés. Nem tudni, megéri-e a holnapot... Jelenleg (ami nálam csak erre az egy adott pillanatra vonatkoztatható) nem látom ilyen tragikusnak a helyzetet. Semmi kritikus állapot. Egyszerűen, csak éjszaka van és ő mellettem lóg a bitón...



1 megjegyzés:

  1. Annyi minden előjön bennem is a sorokat olvasva, fájó, vidám dolgok egyszerre....

    VálaszTörlés