Freedom. Ez a szó a jelszavam. Mert a szabadság az ember természettől kapott joga. Valamint az alaptörvény egyetlen értelmes mondata is tartalmazza, hogy "Mindenkinek a szabadsága addig tejed, míg másokét nem korlátozza.". Igazából van egy apró kis bökkenő. Tegyük fel, egy rab madarat, sok évnyi fogság után elengednek. Hogy reagál? Nem tud hirtelen mit kezdeni vele. Nem tudja megszokni. Előbb-utóbb tán' bele is hal, abba a fene nagy "azt tesz, amit akar"-életérzésbe. A rabság egy állandó állapot. Megszokható. Kissé groteszk módon még szerethető is talán. "Egy állandóságot biztosít piszok kis létedben, s ha beletörődsz, hát többet ne is várj az életben."~ Na, éljen! Megvan miről fog szólni a következő slam poetrym :D Bocs, eltértem. Visszatérve. Én például mindig kissé aranykalitkában éreztem magamat. Nem mondta meg senki mit tegyek, éppen csak annyit, hogy mire ne merjek még csak gondolni sem. (Végülis, sokkal előrébb jutottam vele.) Most lesz az a pillanat, mikor egy kis ideig talán azt tehetem, amit akarok. A tézis egyszerű: rab madár szindróma. Eljön a pillanat, hogy az a kis kulcs megfordul ketrecem lakatjának zárjában, nagy szemekkel körülpislantok és lövésem nincs mi a jó büdös francot csináljak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése