Egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy kiöltözős napot tartunk. Az viszont eszünkbe nem jutott, hogy mindenkinek szólni kellett volna... Túl logikus lett volna. :) Mókás társaság gyűlt össze, immár külsőségeket tekintve is. Szociális-közösségépítő program gyanánt fotózgattunk, dumáltunk, iszogattunk... Ergo csak a szokásos. Ha nem én lennék én, irigyelném magamtól ezeket a jó hangulatú estéket. Ilyenkor jövünk rá, hogy nem a külsőségek teszik az embert azzá, aki. A különbségek pedig kiküszöbölhetők. Ám érdemes megörökíteni néhányat a boldog pillanatokból. Nem azért mondom, hogy utána azon a kék- közösségi portálon elindulhasson a likevadászat.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezeket a pillanatokat nem tettem közzé, de mégsem ez a dolog magja. Egyszer élünk. Így minden pillanat az életünkben egyedi és utánozhatatlan. Kár lenne ezeket nem megörökíteni, hiszen min fognak majd nevetni a gyerekeink 20 év múlva? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése