4.- Esőcseppek

Ritka az a pillanat, amikor velem nem történik semmi. Most sem volt erre példa. Az élet sosem hagyja nekem, hogy unatkozzak. Még, ha a napok össze is mosódnak, akkor is emlékszem, hogy tegnap szombat volt. Egy barátokkal töltött este, nevetésekkel teli pillanatai után, kissé magam is derűsebben látom a világot. Elkapott minket az eső. Egy darabig kinn álltam, és hagytam, hogy a hűs cseppek nyaldossák arcomat. Mintha alice-i csodavilágom minden apró hernyónyi problémája könnycsepphez hasonlatosan végigfolyt volna az arcomon, majd lecseppent volna, s mikor földet ért, összefolyt a társaival, 'kik nagy pocsolyaként hömpölögve gurguláztak végig a Szent István téri betonon, majd kis örvényként összefolyva egybeolvadtak a csatorna szennyvizével. Csodálatos érzés volt az a pár pillanat. Majd leültünk az egyetlen közeli fedett helyre.   Csak néztünk... Csak bámultunk ki a fejünkből és mosolyogtunk. Éreztük, hogy ez az igazi barátság... Ezek azok a pillanatok, amiért megéri kimozdulni itthonról és néha fagyoskodni kicsit.