2013. július 4., csütörtök

2.- A Szerelem Hálójában

Úristen. De bonyolult is a szerelem. Soha nem fogom tudni megérteni. Hogyan, mikor és miért esik valaki szerelembe? "Csak bonyodalom. Kell ez neked?"- mondja az agy, mikor meglátod. "El óhajtanám kerülni a folyamatos görcsöket!"- morogja a gyomor, " Ritmusos verésemet, meg szeretném őrizni..." dobban a szív, mikor eszedbe jut... S mégis, egy kis megfoghatatlan valami (érzelem?) azt súgja, próbáld meg. Mit csinál a botor ember? Persze, hogy megpróbálja. Talán a hit, ami cselekvésre sarkallja, hogy önként beleugorjon egy feneketlen szakadékba. "Ki tudja hol áll meg, s kit, hogyan talál meg?"- leginkább. Ha valaki már egy percre is átélhette mi a viszonzott szerelem, már szerencsés. Ennyi! Mindennek vége. Már én is jövök a szentimentális eszetlenségeimmel. Bevallom. Amúgy magam is javíthatatlan romantikus vagyok. Világéletemben tagadtam. Ráuntam. Nem fogom többé. Ilyen vagyok! Akinek nem tetszik... Hát tegyen úgy, mint Hoffmann Rózsa és intézze el ez okból előtörő rémálmait a saját keresztény-demokrata lelkiismeretével.
Elnézem a körülöttem lévő párokat. Picuri is folyton is veszekszik a párjával, ahogy asszony is. Pedig ritkán láttam párokat ennyire szeretni egymást. (Bár a 2 hölgy vérmérsékletéhez hozzájárulhat az a bizonyos Június 10.-i dátum, mely napon világot láttak. ) Problémák. Mindenfele. Nem tudom, hogy bírják az állandó patáliát, bár hozzájárulhat a kitartáshoz az a bizonyos érzés is, hogy utána a párjuk karjában hajthatják álomra a fejüket, na meg... Mit is szoktak mondani arról a békülős szexről? :)
Magam a szerelemről már nem tudom, hogy mit tartok. Azokat, akiket szerettem elveszítettem. Vagy, mert én tehettem róla... vagy, mert... hát, talán mindben kicsit hibás voltam... Gera... Fáj a szívem azért, hogy nekem kellett lezárjam életem egyik legszebb fejezetét. De neki akartam a legjobbat. Azt nem tudom, hogy mi az.. De azt érzem, hogy nem én... Küzdeni valamiért, aminek csak még rosszabb vége lehet... Nem érdemes. Szívem szakad meg. Minden nap gondolok rá és hiányozna, ha akár egy napig is nem beszélnénk. Mégsem tehetem. Tovább kell lépjünk. Meg kell találnia azt, aki valójában megérdemli őt. Soha nem találkoztam még ilyen tökéletessel, mint ő, és tökéletlennel, mint jómagam. "Törődj bele kislány, hogy az élet sz.r!"- hallom egyik barátom hangján, ezeket a szavait, miket mindennap elmond nekem. Ám nem vagyok hajlandó beletörődni. Gerának is meséltem ezt tegnap, mire csak egy dologra kérdezett rá: Hogy is mondta Madách? "Ember küzdj, és bízva bízzál!" Azt hiszem, engem már csak a harc éltet. Harcolni a legjobb barátommal és a legnagyobb ellenséggel. Ellene fordulni, mégis megvédeni mindentől. Szerény személyem, mondd miért nehezíted meg ennyire a dolgomat?

6 megjegyzés:

  1. Imádni fogom ezt olvasni. Vagyis inkább már most imádom. *.*


    Puszi,Kat

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm drágám, aranyos vagy (:

    VálaszTörlés
  3. Az ember legjobb barátja a lelkiismerete! Mindig megmondja jó vagy rossz úton jársz-e... :) Amúgy érdekes gondolatok indultak el bennem, eme bejegyzés olvasása közben és meg kell mondjam tetszik!

    VálaszTörlés
  4. Ennek kifejezetten örülök. :)

    VálaszTörlés
  5. rettentően tetszenek az írásaid igaz még csak most kezdtem hozzá körülbelül 5 kerek perce mialatt 2 irományodat sikerült elolvasnom de már most nagyon megfogtál biztos vagyok benne, hogy végig olvasni fogom amik már megvannak és amik még lesznek is mert eddigiek olvastán pár dologban eléggé magamra ismerek. Csak így tovább és egy jó tanács ha megfogadod de az sem baj ha nem soha ne add fel legyen szó bármiről is még ha fáj is vagy ha teljesen reménytelennek is tűnik a dolog mert minden okkal történik ez által az is hogy vannak akik belépnek az életünkbe ugyanakkor el is mennek de mindig visszajönnek akár hetek, hónapok vagy évek múltán is és ha szeretsz valakit soha ne engedd el legyen akármennyire is nehéz a barátjának lenni de én személy szerint inkább vagyok a barátja mintsem egy múltbéli emlékkép..:)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a tanácsot, és a véleményt, jól esett. Viszont annyi, Hogy ugy gondolom az életünkben csak az marad, aki odavaló. Vagy visszatér. Ebbe nagyon nehéz belegondolni miközben az ember vergődik, de ez az igazság. :) Különben is, ami nem pusztít el, megerősít. ;)

    VálaszTörlés