2015. augusztus 19., szerda

76.- Egyszer fent...

-Micimackó, mi lesz, ha egyszer el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, semmi kifogásom ellene.

Máskor pedig lenn. A hangulata úgy ingadozik, mint egy hullámvasút. Hajlamos elkapni a dolgok negatív végét is, csak úgy a nincs-ből és elsírni magát egy ültő helyében. Utána feloldódik, táncolni és énekelni tudna, észreveszi a nagy betűs ÉLET apróbb-nagyobb örömeit, nincs ami kedvét szeghetné.
Mennyivel egyszerűbb volna, ha most az utóbbi hangulata lenne és csak szimplán a holnapot várná? Mert holnap jó lesz, sőt sokkal jobb, mint jó. De mi lesz azután? Egy hét múlva...
Milyen lesz végigsétálni ott, ahol együtt voltak? Milyen lesz nézegetni a képeket úgy, hogy nem látja milyen arcot vág közben? Milyen lesz egyáltalán az élet nélküle?
Tudja, a szívében mindig itt lesz vele és bármikor beszélhetnek, de akkor sem lesz ugyanaz. Szeretné, ha boldog lenne. Igazán boldog. Ezért nem tarthatja vissza Karlt az álmaitól. Itt már nincs semmi. Maga is fogná a csomagját és menne, amerre a lába viszi. Szerencsét próbálni, mint a mesékben a legkisebb fiú. De most még maradnia kell.
Van, akit a honvágy hazahúz, őt a vágyakozás vinne el innen.
"Nem maradhatok kakaskodni a szemétdombon."-mondta a fiú, s milyen igaza van. Marina is már csak a kényszer miatt folytatja itt, voltaképp a nagy büdös semmiért. Nem égethetünk fel hirtelen mindent, csak szép-lassan.
A modern technika vívmányai pótolnak sok mindent. Lehet a szeretett személyt látni, hallani a hangját, de... nem lehet hozzábújni egy gyönyörű éjszakán, vagy épp csak figyelni, ahogy az öledben fekszik és az arcát simogatni. Nem lehet megölelni, mikor úgy érzed összedől a világ körülötted, mert tudod, hogy csak az ő karjában kapsz biztonságot.
S mégsem kell más. Mert benne megtaláltad azt, akire mindig is vágytál. Akinek a hibáit is elfogadod. Akit felhívhatsz hajnali 2-kor, mert nem tudsz aludni. Akivel hajnalban a teraszon nézed a napfelkeltét, szívjátok egyik cigarettát a másik után, köszöntőt mondtok a világ legfinomabb borával, s tudod, hogy akkor sem lennél boldogabb, ha hozzád vágnának csak úgy egymillió eurót.
Csak egy dolog ugrott be így a végére Marinának: mennyire gyűlölné magát, ha nem lenne a lehető legboldogabb, míg megteheti.
A tegnap már történelem, a holnap rejtelem, de a MA ajándék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése