36.- Mégiscsak az első

Január elején járunk. Kinn szürke, felhős, hűvös idő van. Elkél a szokásos hosszú szövetkabát.
Miben másabb az idei év? Mit vár tőle Bonnie?
A válasz: Nem másabb, csak ha azzá teszi. Az évtől pedig nem vár semmit. Az egyetlen akivel szemben követelményeket sorakoztat fel az önmaga. Senki más.
Az újévi fogadalmaknak sosem látta értelmét. Ha valaki változtatni akar az életén, akkor abban a pillanatban kezdje el. Ne holnap, ne holnapután... Akkor és ott.
Ő például évekkel ezelőtt kitűzött magának egy dátumot amikortól leteszi a cigarettát. Mit nyert? Hetekig tartó szorongás után egy "Majd, ha fagy!"-felkiáltással egybekötött újabb szálra való rágyújtást. Ahogy ez ment akkor, megy ma is. Voltaképpen pedig máig nincs benne az elhatározás, hogy letegye. Szereti érezni a szájában az ízét, kezében nézni a bűzölgő, egészségtelen halálrudat és kinn fagyoskodni, vagy épp felolvadni időjárástól függően minden egyes alkalomnál. Bűnös élvezet, amit voltaképpen egy cseppet sem bán.
Amin viszont elkezdett gondolkodni, hogy ezt az évét már korban felnőttként fogja eltölteni. (Még, ha lelkében nem is teljesen az még.)
Egy gyerekkel az emberek hajlamosabbak elnézőbbek lenni, egy felnőttel már nem. Ő sem kapaszkodhat azokba a kifogásokba amikbe régen. Már nem nő ki semmit. A felnőtt tanul, tapasztal, de alapjában véve nem változik.
Bonnie sem. Rendbe kell tennie az életét. Október végén számot vetett, s akkor nem tett lépéseket. Mostanra eljutott addig, hogy az idő kényszeríti rá. Májusban már számot kell adnia érettségéről, kevesebb, mint három hét múlva kitűzik neki a felnőtt lét küszöbét jelző szalagocskát, s ha ezeknek vége, akkor meló, szakma, egyetem. (Más embereknél fordítva, nála ilyen sorrendben.)
Az idei év feladata a bizonyítás önmagának. Tökéletes társa, családja és barátai vannak hozzá, akik támogatják. Nincs kibúvó, az úton menni kell, vagy az út megy el mellette.
Mindenki eljut a célig, a kérdés csak az út amelyet megjár addig. S ahogy annak idején egy számára régebben fontos ember mondta: "Az életet úgy képzeld el, mint egy mozgólépcsőt. Csak bámul ki az ember a nagy bamba fejéből és beleütközik a mennyezetről lelógó dolgokba, amik abban a pillanatban "váratlanul" érnek. Ha odafigyelsz felkészülhetsz, vagy elhajolhatsz előle." S bár nem kedvelem őt mára, de igaza volt nagyon sok mindenben.
Tudja mivel áll szemben. Felkészül, erőt gyűjt, hogy majd mikor szeme előtt lebeg ne kelljen elhajolnia.