2014. január 28., kedd

40.- Mindent vagy semmit

Az elmúlt napok-hetek eseményeinek tükrében döbbent rá hősnőnk arra, hogy az élet míg van, soha nem áll meg..
Tapasztalt örömöt, csalódottságot, gyászt, felhőtlen boldogságot, s az érzések olyan színes palettáját, hogy felfogni is képtelenség. Végzete szembesítette emberi sorsokkal, melyek mély nyomokat hagytak benne, s egy életre megtanulta értékelni a szépségeket melyekkel napról napra szembesül, csak a hétköznapok problémái időnként beárnyékolják.
Kezdve relatíve az elején egy pártfogása alá vont hölgyeménnyel s egy igazi sikertörténettel. (A nevek természetesen kitaláltak, az események viszont teljes egészében a valóságot tükrözik.) Volt egyszer egy nyugalmas este, egész pontosan egy nappal azelőtt, hogy összejött volna Daviddel. A kerdezős oldalát egy idegen névtelenül bombázni kezdte. Fogalma nem volt arról, hogy ki volt, aki elmesélte legnagyobb traumáit, hogy milyen hatással vannak rá a kemény drogok és hogyan tett tönkre "munkájából" kifolyólag emberéleteket. Kérte a lány, hogy a közösségi portálon személyes üzenetben mesélje el hogyan jutott idáig. Furcsamód nem származott a kissrác nehéz körülmények közül. Egyszerűen csak belecsöppent jóformán gyermekként egy világba, ami beszippantotta. Szép lassan elmesélte, hogyan vált súlyosan hedonistává, hogy lett depressziós, s mióta kereste örömeit halucinogén anyagokban. Sokkoló volt, mikor egy tizenéves gyerek meséli, milyen érzés mikor a tű átszakítja a bőrét, s vérével áramolni kezd a heroin.
Természetesen Mindez titokban zajlott, s a lány is most vallott először a kálváriáról, hogy mennyi szenvedés árán lett tiszta a fiú. Ám az élet nem mindig segít az emberen, s ő sem veheti a világ minden gondját a nyakába, hiszen ereje sem bírja.
Később az életébe lépett majdnem közvetlenül Eztán egy lány: Zsu. Szintén Nála egy-két évvel fiatalabb, marihuána függő, s valószínűsíthetően a depressziója okán komolyabb szereket is használ időnként. Még hónapokkal ezelőtt Kris konyhájában ültek le beszélgetni és ijedten döbbentek rá, hogy személyiségük hány pontban is egyezik meg. 
- Bonnie én ezt nem bírom! Üldöznek! Meg akarnak ölni! Hülyeséget csináltam!
- Zsu, ha érzed, hogy tényleg baj van, szólj! Megvédelek.
Majd rá kellett jönnie újra, hogy mindenki legnagyobb ellensége önmaga, s nem volt ez másképp vele sem. Legközelebbi péntek esti kocsmázásuk alkalmával a lány elmesélte neki, hogy együtt volt azzal a fiúval, akibe szerelmes. Ezzel semmi gond nem lenne, ha nem a legjobb barátjáról lenne szó. 
- Bonnie mit csináljak? Nem kellek neki! És megint vért hányok napok óta. Nem merek kórházba menni! Mi van, ha megmondják, hogy meg fogok halni?
S Bonnie remegve megölelte a törékeny lányt, aki most ott zokogott előtte. Nagy szemekkel nézett Davidre, aki látta, komoly a baj, mégis tehetetlen. Húzott egy nagyot a kevertből, s próbálta nyugtatni.
- Menj el orvoshoz! Komolyabb bajod lehet! Megígérem, hogy nem fogsz meghalni!
Jelenleg majdnem 2 hete nem látta Zsut és csak reménykedni tud benne, hogy hallgat a jó tanácsra. Viszont, mivel Arnold úgyis megkérdezte, hogy bekerül-e a blogomba, válaszom: igen. Ne játssz Zsuval! Állj mellette! Te vagy az egyetlen, aki hatni tud rá! 

Ennyi "élmény" elég is lett volna, az elmúlt hetekre. A sötétben történt mecseki túrával, mindennel együtt. (Jó buli volt az tény, barátokkal a friss levegőn, majd vaksötétben hazabotorkálni meredek úton úgy, hogy semmit nem láttunk... Összehozott minket. :)) A másnapot viszont senkinek nem kívánom. 
Békés vasárnap délelőtt. Bonnie cigit töltöget és mosogat, míg David a motorját szereli. A telefon hangjára felpattant, s vitte ki szerelmének, aki csak úgy tudott telefonálni olajos keze miatt, hogy ha füléhez fogták a telefont. 
- Mi? Meghalt? Azonnal megyek!- majd a fiú letette a telefont és egy percig elkerekedett szemekkel nézett maga elé. 
- Meghalt az apjuk! Dolgozni indult éppen. Átmegyek hozzájuk!- majd azzal a lendülettel felült a Simsonra és elsietett.
A lány kiabált fel Juniornak, hogy mi történt, s úgy döntöttek ők is sietnek barátaikhoz. 
A fiatalabb fiú kinn állt az udvaron, David és Szüni társaságában. Némán sírt. Majd miután főhősnőnk megölelte, maga elé nézett és kifakadt belőle minden. 
- 43 éves volt. Az egész életét munkával töltötte és soha nem becsülték meg! Minden áldott nap dolgozott hétfőtől-vasárnapig! Most is épp odakészült. Cigarettát töltött. (Reggel még mosolygott ránk! Itt ült még pár órával ezelőtt vidáman!) Egyszer csak kiesett kezéből a töltő, fulladozni kezdett, majd meghalt. Tudod mi a legrosszabb? Pár napja összevesztem vele és még most is kicsit haragban voltunk! 
Egyszerűen nem volt szó, ami kifejezte volna akkor és ott a helyzetet. A nagyobbik fiú is teljesen össze volt törve, édesanyjukról nem beszélve. Az édesapa holtteste ott feküdt a házban, a mentő későn érkezett ki, a család pedig természetesen összetört... 
Nem tudok többet írni... Ezúton is részvétem a családnak... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése