35.- A Világ különce

Nem volt szép, mint egy szupermodell nem rendelkezett soha olyan magas intelligenciahányadossal, mint Einstein, nem járt discoba, sőt mindig is különc volt.
Eleinte nagyon frusztrálta, hogy mindig közölték vele, más, mint mindenki.
Kiskorától kezdve kilógott a sorból. Gondok voltak a barátkozással. Ő volt a csendes-árnyékos sarokba mesekönyveivel elbújó kislány, akit a nagymenő gonosz kis mini-dikátorok folyton csúfoltak. Egészen addig, míg elő nem tört belőle minden sérelem és keserűség, ami addig érte. S már csak akkor kapott észbe, mikor mind a három kis boszorka, aki addig bántotta, ott nem feküdt előtte. Összeverve. Csak nézett a lábai elé, ahol azok voltak, akik addig a földre kényszerítették. Hóna alá fogta a könyveit, s olyan könnyen továbbsétált velük, mintha mi sem történt volna.
Persze, a balhé mindig el lett simítva, mint akkor is. Kiharcolt magának egy helyet abban a mini hierarchiában és onnantól lettek barátai.
Az iskolában pedig folytatódott minden. Pár barát és megint csak a csodabogár szerep. Az éltanuló fura kislány, aki sokszor szívesen vonult el egyedül, akár az iskola udvarán is. Mindig a bátyját koppintotta és ebből alakult ki később a saját egyénisége. Reggeli ügyeleten, mikor épp nem volt szülői felügyelet alatt, rendszeresen abból csináltak sportot egyik iskolatársával, hogy összeverekedtek. Nevetve élvezték utána, hogy mindenki mennyire ki van akadva. Mikor eljött az általános iskolából, addigra milliónyi enyhébb-komolyabb konfliktuson volt túl. De legalább a verekedésről leszokott, miután annak idején eltörte az egyik osztálytársa orrát.
Majd ugyanezek ismétlődtek folyamatosan. Mégis... Mindig, mindenki (talán még, aki ismeri is) kiismerhetetlennek titulálta. Nem tudott mit kezdeni ezzel.
Bonnie egy idő után megszerette ezt a helyzetet. Iskolán kívül egy viszonylag népszerű emberré vált. Egy idő után már folyamatos találgatások mentek az életéről. Kivel van? Hol van? Mit csinál?
Jelenti, jelenleg ül és ír. Várja, hogy holnap Daviddel találkozhasson és nem érdekli hányan vannak kiakadva a kapcsolatukon.
Ki lehet figurázni, lehet nevetni és pletykálni a boldogságukról. Mások, mint mások, mégsem különböznek olyan sokban.
Talán csak egyben igen sok egyéntől. Az ő életük értelme nem abból áll, hogy a másikét lesik és arról sztorizgatnak. ;)