"Na, nézd meg!"- mosolygott a lány, s a fiú tétovázására nem is hederítve elővette az első papírkát. Egy női magazin volt, ami a divatoldalnál volt nyitva. Davidnek elkerekedett a szeme, mikor rájött a lány mit óhajt vele.
"Hoppá!"-reagálta le tömör egyszerűséggel. Ott voltak több évvel ezelőtti fotók a lányról. Nem egy és nem kettő. Volt, hogy még mini címlap lányként is szerepelt. Majd ezek után jöttek az újságcikkek, amiket ő írt és a disputa eredményeiről tanúskodó oklevelek.
"Ez az én mini életművem."-kezdte a lány. "Kevesen látták és nem is sokan fogják. Nálam ez a legnagyobb kitüntetés, amit elérhet valaki. Láthatja a sárga mappám."
Szép lassan végigbeszélgetve a délutánt eszméltek rá, hogy megy az idő. 8-ra oda szerettek volna érni koncertre, s ahogy egyre inkább jöttek a hölgyemény ötletei, mi mindent kell még csinálniuk, annál inkább távolinak tűnt a gondolat, hogy időben odaérnek. Amiből végül nem lett gond, mert csak az előzenekar játékának elején tartott a koncert, mikor odaállítottak.
A csípős, s majdnem már maró hidegben nem csak a füst rikított az est sötétjében, hanem a leheletük is pillanatnyi nyomokként árulkodott szuszogásukról.
"Sziasztooook!"- csendült fel egy igen vidám hang, s Bonnie arcára fagyott abban a pillanatban a mosoly. Főleg, mikor a hang tulajdonosa jóformán David nyakába borult. Az illető Clyde volt.
A lányban meghűlt a vér, mikor látta, hogyan tesz a fiú úgy, mintha minden rendben volna. Úgy mosolygott és beszélt hozzájuk, mintha világéletükben nagy barátok lettek volna. Bonnie agya pedig sokkal jobban elborult, mint azt bárki látta. Ennek ellenére kibírta néhány csípős megjegyzéssel.
Mire legközelebb kimentek rágyújtani ott volt Kris, Máté és Berci is. (Meg mellettük pl szülinapos Viking barátom, Riky Fable és még sorolhatnám.) Ám egyszer csak megakadt a szeme valakin. Egy pillanatra azt hitte, hogy rosszul lát. "Nem vagyok hülye. Ezt az Alpha bombert ezer közül kiszúrom!"-mondta. Szeme pedig nem csalt. Valóban Pusztító Peti állított elé. "Szia kicsi Monroe-m!" (P.P. elég gyakran hívta a lányt Fekete Monroenak.) 10 percnyi ugrálás és visítozás után (mikorra már mindenki őket nézte), bemutatott mindenkit mindenkinek és főhősnőnk kedvenc helyzete jött létre. Egy nagy fiúbanda, amiben ő az egyedüli lány. Ez koncerten jól is jött.
Mikor Paddy elkezdődött, belőle is előbújt szép lassan a kisördög. Szokásos lightos tombolásra készült szépen elkészített frizurájával, kiöltözve. Időnként kilógtak egy-egy szál cigire, majd visszaverekedték magukat a közép-szélre.
Pusztító Petin viszont látta, hogy nem bír magával. Nevéből adódóan pusztíthatnékja támadt. S amikor főhősünk látta vágyódó tekintetét a pogó felé nézve, semmivel nem törődve kézen fogta legjobb barátját és beszálltak lökdösődni. A fiú előretört, míg ő Berciékkel relatíve hátul maradt, mert igyekezett betartani a pogó tilalmat, amihez több, mint 2 éven át tartotta magát. Magával ragadta a hév viszonylag hamar. Régen az volt a baj vele, hogy túl szelíd volt. Mára nem. Feltört belőle az elmúlt napok minden stressze és belőle is előtört rejtett énje. A vadállat.
Minden dühét a tombolásba fojtotta, s olyan elemi erő szabadult fel belőle amiről még maga sem tudta, hogy létezik benne. S mikor meglátta a Karthago-s pólót, akkor jött az igazi démon elő. Vérben forgó szemekkel annyira vágyott, hogy kiélje az igazi fájdalmat ami benne van. Mélyen. Amit eltemetett, s mára csak egy halom föld jelzi, mi virágzott ott egykor. Egy sunyi ütéssel megelégedett. Többet nem is akart. Egyszerűen nem süllyedt le odáig, hogy visszaadja. Ő nem ilyen.
Sokkal jobb érzés volt este Davidhez bújni és magasról tenni a világra. Lehet mindenféle idegesítő csapás a múltból, galibák, vagy Viking lábamra taposása. Mindennek ellenére egy eszméletlen jó koncert volt. S az éjszaka a lányt már egy ölelésben érte.
:D én is ott voltam, máshogy emlékszem, részletesebben :P
VálaszTörlés