99.- Tökéletes vagy!

Végérvényesen és visszavonhatatlanul itt a tavasz! El nem tudom mondani, mennyire várta már téli-hólepelbe bújt lelkem ezt az időjárást! Bár igaz, jelen helyzetben még leginkább csak a közösségi portálon található képeken, illetve a teraszról csodálhatom, de nem sokára már medvehagymát szeretnék szedni, a virágba borult mecseki sétányokon!

Az ember ilyenkor szeret elmélázni mindenen, hisz ideje és lehetősége adódik rá. Hazudnék, ha mondanám magam nem tettem meg. Így elég érdekes következtetésekre jutottam, amelyet most megosztanék veletek.

Először is, ahogy Édesanya szokta mondani: "Helyezzük magunkat a megfelelő polcra!"- magyarul, legyünk tisztában az értékeinkkel. Nem is olyan régen elkövettem azt a hibát, hogy nem tartottam magamat a tanácsához. Másban kerestem a boldogságot, miközben a saját vélt/valós hibáimat ezzel felnagyítottam. Szerintem mindenkivel fordult már elő, hogy megfelelési kényszere támadt, mindaddig míg a gyeplő teljesen ki nem csúszott a kezéből. Nos, magam is így jártam.. Olyan emberben láttam meg csak és kizárólag a jó tulajdonságait (illetve a negatívumai felett elsiklottam), aki úgy tűnik nem volt méltó rá, mert érzelmileg nem áll azon a szinten, ami mondjuk egy jól működő kapcsolathoz kellett volna.

Vagy legalábbis hozzám biztosan nem. Ettől függetlenül nincs rá egy rossz szavam sem, remélem ez kölcsönös. Megtanultam, hogy igenis ki kell állnom mindig és mindenkor magamért és az, hogy hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni nem szabad, hogy azzal járjon, hogy folyamatos stresszben érzem magam, vagy megpróbálok gyökeresen változtatni az alapszemélyiségemen. Így mindkettőnknek megvan az esélye megtalálni a megfelelő társat, ezen kívül pedig épp elég fontos van az életben, amire lehet koncentrálni, ez éppen csak kikívánkozott belőlem. :)  

Elméláztam a helyzeten, hogy mennyire furán viselkedik az ember, ha azt szeretné, hogy szeressék. Rágörcsöl mindenre. Próbál úgy öltözni, beszélni, vagy gondolkodni, egyáltalán önnön jellemét megtagadni, mert valamely külső tényező azt sugallja: ezt kell tennie. 

Tisztázzuk: Az egyéniséged (mindazt, aki valójában TE vagy és senki más) nem jogod, hanem KÖTELESSÉGED megőrizni! Nincs az az ember, akiért érdemes volna eldobni azt a csodát, aki te vagy. 

Lehetsz introvertált vagy extrovertált személyiség, bolondulhatsz a természetért, vagy épp az éjszakai életért, szeretheted az életed, vagy épp válthatsz életmódot, mindaz ami benned van tökéletessé tesz a magad valójában! Mindössze annyi a dolgod, hogy ezeket másban is észrevedd. A leggorombább, legmogorvább, legellenszenvesebb emberben is ott van a szeretet,a jóság, a szépség, akkor is, ha nehezebb észrevenni. Ám, ha sikerül, büszke lehetsz magadra, mert mindenkiben képes vagy a legjobbat látni.

Mostanra csak ennyi és ne feledd: Akinek számítasz, olyannak szeret, amilyen MOST vagy és, ha változol akkor is fog. A Nagy Ő pedig a hibáiddal együtt fog mindennél jobban imádni. 

Előbb-utóbb mindenki életében eljön az Igazi, akiért megéri várni a holnapot, s, aki mellett nem akar majd elaludni, mert szebb lesz a valóság, még az álmainál is! 

Szeretettel Ölel: 

Bonnie