- Az egy mese?
- Nem, rendes film.
Utána esett le neki elsőre mire gondoltam, majd helyesbített: Nem mese, monda!- nevetett.
Ezek után pedig röviden elmondtam neki, hogy szerintem nem létezik tökéletes férfi, ahogy nő sem. Csak olyan ember létezik, akit minden hibájával együtt és azok ellenére is szeretni tudunk. (Persze, azt már nem tettem hozzá, hogy erre ő maga döbbentett rá. Sejtem, hogy el fog gondolkodni rajta szabad perceiben és talán rájön. )
Eleve meddő a gondolat, hogy létezhet hibátlan ember. Induljunk ki egy nagyon egyszerű példával. A fentebb említett delikvenst példának okáért ki tudom kergetni a világból, ha felhozom neki, hogy Mc Haver és a Teknő voltaképp melegek és egy pár, míg engem az tesz boldoggá, ha másoknak jó. (Apropó, erre inkább nem térnék ki, hogy ez nálunk hogyan került szóba. A lényeg annyi, hogy én nevetek, ha látom, hogy falra mászik a puszta gondolattól is. :D ) Az pedig, ha valaki a saját neméhez vonzódik a legkevésbé sem zavar. (Aki azzal lehet, akibe őszintén szerelmes az boldog, aki pedig boldog, az nem árt másoknak. Ennyire egyszerű az én tézisem.) Vagy például, hogy ő nem szokott kávézni reggelente, ezzel szemben, míg én nem iszom képes lennék álló helyemben elaludni. Tehát a legalapvetőbb dolgokból is származhatnak apróbb(-nagyobb) nézeteltérések. Pont ezért, mert nem vagyunk ugyanolyanok.
 |
| Ez csak vicc, de szerintem nagyon aranyos :) |
Évekkel ezelőtt láttam egy vígjátékot, aminek Eddie Murphy volt a főszereplője. (A címe most nem ugrik be.) Épp házasodás előtt állt, mielőtt a trónra lépne és a számára kijelölt nőt kellett volna elvennie. Elvonult egy szobába beszélgetni vele.. (Kis piszkok, nem rosszra gondolni! Tényleg csak társalgási célból.) Megkérdezte a nőt, hogy mi a kedvenc étele, hobbija, színe stb. és mindegyikre ugyanaz volt a válasza: "Az, ami Önnek Felség!"-majd mikor rájött, hogy a nő valóban így lett nevelve, hogy egy önálló gondolata ne legyen, elmenekült Amerikába "világot látni". Természetesen ott meglátta a Nagy Őt, aki épp foglalt volt, mert valami nyálfejű reklámmuksóval kavart, akit az apja rá akart tukmálni. Majd egymásba szeretnek és happy end lesz. (Elnézést kérek a spoilerért, de így életszerű a példa.) Tehát a tanulság ebből is az, hogy a Nagy Ő sem hibátlan, sőt! Úgy gondolom igazán akkor tudunk beleszeretni valakibe, ha felnézünk rá, mert valamiben jobb nálunk.
Nem mondom, hogy az ember fia-lánya nem borul el a rózsaszín ködtől. Ez így normális, ez adja meg a dolgok varázsát. A kémia legbájosabb és legkegyetlenebb játéka, mikor a Józan Ész reális látképet biztosító útját elvágja és beszórja habos-babos vattacukorral. Az Eddie Murphy Show-t legjobb barátom ajánlotta még nekem anno megtekintésre. (Mindenkinek csak ajánlani tudom.) Olyan szarkasztikusan-nyílt őszinteséggel és sajátos humorral beszél a párkapcsolatokról, hogy sokadszorra is ugyanúgy végig tudom nevetni, majd mikor az utolsó vidám könnycseppem is elmorzsolom, csak filozofálni kezdek. (Több kedvenc példámat is ide szándékoztam írni, de meggondoltam magamat. Majd megnézitek.. ;) )
Késő esti monológom zárósoraiként pedig a következőket rónám a virtuális papírra: Butaság keresni a hibát bárkiben. Másokban is, magunkban is, pedig folyton azt tesszük, s mily' hasztalan! Amikor rátalálsz arra, akit az Igazi-nak érzel már semmi nem fog számítani. Az álmatlan éjszakák, a lecsordult könnyek, s az a rengeteg tapasztalat, míg Rá vártál, hogy megismerd.. Minden lényegtelenné válik és bizonytalanná, Csak azt fogod tudni, hogy Vele akarsz lenni, akkor is, ha olyan, amilyen.
Mert a szerelem nem ismeri az emberek mércéit, mert más szemüvegen keresztül nézi a világot. S akár tetszik, akár nem, ránk is ránk fogja adni, előbb vagy utóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése