22.- Szívidomár

Sosem volt még ilyen. Egy kapcsolattól megszabadulva, nem az a nehéz érzés nehezedett a lányra, hanem boldogság. Depresszív gondolatok cikáztak folyton-folyvást a fejében, míg Mattel volt. Minden volt, csak boldog nem. Ám könnyebbnek látta fenntartani az illúziót, s hazudni még magának is, mint szembenézni magával. Anyja is többször megpróbálta szembesíteni azzal, hogy az állapot nem lett volna hosszútávon fenntartható. S igaza volt.
Bonnie a végére már odáig jutott, hogy nem fog küzdeni egy meddő dologért. Eleve halálra volt ítélve, s mikor az ellenkezőjét mondták, tudták, csak önáltatás. Sokkal bonyolultabb dolgok voltak a lányban, mint amit Matt egyáltalán ép ésszel fel tudott volna fogni.
Ergo, visszhanggal nem törődve ki meri jelenteni: régen volt olyan srác, aki igazán megfogta volna. Az utóbbi időben, (mint egyik barátja megfogalmazta) a szerelembe volt szerelmes.
Pillangók, heves szívdobogás, remegő térdek és a nagy várakozás utáni első csók... Felbecsülhetetlen. S már mégsem hitt benne. Hogy ma hisz-e? Talán... kezd... Clyde által szétzilált lelke, mintha megnyugodni látszana. Mosolyog, mert azt is érzi, ez kell neki. Nem több, nem kevesebb, mint a boldogság.

"...és várok az igaz szerelemre!"-mondta nemrég a lány. Hogy konkrét utalásnak szánta-e? Maga sem tudja teljesen biztosan.. Csak kacér mosollyal, s ártatlannak tettetett szempilla rebegtetéssel jelezte: "Lehet, hogy ez egy burkolt célzás volt részemről! ;) :P
Döntött. Nem fog se' küzdeni, sem ellenállni. Ha elé sodorja az élet az ideálist, nem fogja elszalasztani. Érti, ha ő van a közelében... Jelentkeznek a fent leírt tünetek, ijedtséggel társulva. "Úristen, ugye nem?"- s talán egy kissé mégis. Talán már most. Megeshet, hogy már azelőtt, mielőtt végig gondolhatta volna...