Bonnie is egyelőre csak élvezi az indián nyár színes napfelkeltéit hozó reggeleit, érzi a lágy szellőt arcán, s, amikor a buszfelszállásig nem kapcsolta be az általa kedvesnek talált zenéit, még fél öklömnyi madarak reggeli csicsergésére is felfigyelt. Ez mosolyt csalt az arcára. Szép, komótos mozdulatokkal fejébe húzta szemüvegét, rágyújtott egy szál cigarettára, s szinte táncoló mozdulatokkal ment el a megállóig. Ezen a kis külvárosi utcácskán mindenki köszön mindenkinek, s ilyenkor nem néztek undok grimasszal az ember után. Ha úgy is gondolják, hogy "Hát ez meghibbant!"-sem mondják ki. Fontosabb mindenkinek ez az idilli állapot, s, ha a leányzóval közölnék is, hogy elmeháborodott, csak ennyit mondana: "Őrülteknek áll a világ!" Majd a szokásos, sokat sejtető kacsintás után, menne tovább az úton.Ha tehetné, fogná magát, egy üveg bort, egy doboz cigarettát és útra kelne. Meg sem állna egyik legkedvesebb helyéig a Mecseken. Nézne le a távolba, s megosztaná azt nyugodt, békés pillanatot mással is. Ám, ha nincs kivel? Akkor, mi tévő legyen? Konrádra és Petire most ilyen helyzetben nem számíthat. Szeretne valakivel önfeledten nevetni és kikapcsolódni. Nem sokat szeretne, csak egy percnyi nyugalmat. Egy a külvilágtól kissé elzárt helyen, hol nem kell a folyton maró intrikákkal, citrom-savanyú ábrázatú szürke árnyakkal és csigatestű (gerinctelen) és élettelen kortársaival foglalkozni.
Szeretne egy pillanatot, ami csak az övé! S, ha ez meglenne, olyan szívesen megosztaná, egy arra érdemessel! Fújhatnának szappanbuborékot, s felhőkön csücsülve tekinthetnék a fenomenális panorámát. Egymás kezét fogva nevetnének az agyatlan sablonembereken, akinek milliméter pontosan belőtt divatfrizurájára pottyantana valamely tollas barátunk egy hatalmasat üdvözlés gyanánt. Vagy, csak örömittas kifejezés terülne el arcukon, ha látnák mások boldogságát.
Egyszerűen csak félelem nélkül szeretné szeretni, s önmagáért szeretve lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése