21.- Kűzdelmek

Néha az emberre rátör egy-egy depresszívebb hangulat. Nincs ok, nincs miért, csak egy pillanatra nem szereti a világot. A következőben akár szállni tudna a fellegekkel, vagy csak közömbösen néz maga elé. Igazából "sehogy sincsen". Bonnie az első fázisban volt, kissé "filozofálós" beütéssel.
Egy kard rekonstrukciót nézegetett, amiről fénykép is készült. Miért van az, ha valaki szorult helyzetben van, akkor pengeélen táncol? Miért kardozik valaki az ellenfelével? S egyáltalán miért a harc? Tán, csak mert ez volt az életük. A harcra is van igény. Nem csak a folyton forró vér, mely nem hagy nyugodni, s szüntelen cselekvésre késztet... Nem. Egyszerűen csak, mert valaki csak ehhez ért. Ki pusztítónak, ki hősnek vagy csak egy rendszer robotjának látja a katonát. Talán önmaga áldozata. A lelkiismerete, az egoja, na meg a szuperegoja, ami sarkalja, s nem hagyja nyugodni, sem élni.
Ez az ösztön bennünk van. Mind küzdeni vágyunk. Elődeink sem csak a hazáért csinálták. Mindenkinek megvannak a maga kis csatái. Egy konfliktus, egy probléma, egy bizonyítási vágy a kitűzött célból kifolyólag, s már mind harcosok vagyunk magunk is.
Az én feladatom túlélni az életet magammal, elérni a céljaimat, s soha meg nem állni. Igen, ez az én harcom.