De a szerelemben már nem bízik... Egyik pillanatban még idillisztikus kapcsolata pokoli drámává válik, minden előzmény nélkül. A vaskeresztes lovagból egy perc alatt válik láncfűrészes lélekgyilkos, s Bonnie nem tudja, lesz-e elég ereje támogatni az igazi Matthew-t... Ha eluralkodna rajta az, amilyennek most mutatja magát, sósavként marná szét a lány lelkét a fájdalom, a csalódás és a reménytelenség. "A hit hegyeket mozgat meg"- mondják a bölcsek. A Csomulungmának akkor már a Mecsek helyén kellene lennie, annyiszor és annyira hitt és bízott másokban. "Ne bízz meg senkiben. Bennem sem."- mondta Matthew még régen, s a lány mégsem tudott soha nem bízni benne. "Én az életemet is rád merném bízni, és biztos vagyok benne, nem tékozolnád el. "-s már nem hisz, nem remél, nem biztos semmiben. Egyszerűen csak állandóságot szeretne. Szeresse úgy is, ha rossz és tökéletlen, cserébe ő is ezt tudja biztosítani. Hatalmas szívem van, mégis mindenki csak boxzsáknak használja, míg egyszer ki nem szakad. Homok helyett a vér fog apró cseppenként távozni belőle, s már csak a burok fog lógni... Az jelzi majd, hogy annak idején itt még egy élő világ volt elhalt, trombózisos erek, alvadt véres kamrák helyett. Valaha még virágzó birodalom, melynek minden pontja lüktetett, s pírt csalt az arcra, ami lassan csak sápadtan mered a világra. A mosolynak csak halovány emlékképe,s a test is menetel, mint robot szürke hétköznapokban. Mechanikailag rendben, s mégsem él már.
A szívbe élet kell, szeretetre vágyik! A kemény csaj helyett egy törékeny kislány kuporodik Peti mellé a kanapéra, aki a fejét simogatva csak ennyit mond: "Ne félj, én vigyázok a szívedre és megóvlak mindentől, amitől csak tudlak." S ezt meg is teszi. A lányt csak magától nem tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése