Miközben ezeket a sorokat írom csak annyi jár a fejemben, ha egy ideális világban élnénk, te nem léteznél s, ha mégis, akkor sem ebben a formában.
Az én szívem sajdul bele néha, mikor benned magamat látom, ahogy rohansz a vesztedbe, de tudod drágám, én sem tennék máshogy. Ismerlek, mint a tenyeremet és azt hiszem pontosan tudom mi van benned most.
Emlékszem mikor annak idején döntéshelyzet elé kerültél. Maradsz az ingerszegény-komfortzónádban, ahol a megszokottság a prioritás, hiszen ezt várták el tőled, vagy felrúgsz mindent és lépsz csukott szemmel a végtelenbe. Nem tudhattad, hogy szilárd talaj lesz-e a lábad előtt, vagy már épp a szakadék peremén egyensúlyozol, de belevágtál. Tudod, nagyon büszke voltam, hogy azt mondtad egyetlen percnyi boldogság is többet ér akár az életen át tartó unalmas-állandóságnál. Szeretni születtél drágám, s ezért vagy valahol belül mindig boldog, mert azt az utat járod, amit jónak érzel, nem pedig amit mások előírnak neked.
Emlékszem magam is, hányszor tiltakoztak kézzel-lábbal egy-egy hajmeresztőbb ötleted hallatán, s ha köztünk marad töredelmesen be kell vallanom, hogy sokszor én is csak a fejem fogtam, hogy mit művelsz.. Te ellenben mindig hatalmas mosollyal, szemedben elszánt csillogással, szívedben töretlen hittel és meggyőződéssel azt mondtad "Nem érdekel! Megcsinálom, mert meg kell tennem!"Valahol most is így vagyok ezzel. Féltelek mindentől, leszámítva, hogy töretlenül bízom benned utolsó szívdobbanásomig. Van, ami örök. :)
Tudom, hogy annak ellenére milyennek mutatod magadat benned van örökké a kétely, mi lesz, függetlenül attól, hogy mikor a pillanatot lehetőséged van megélni megteszed. Ellenben én látom az arcod, amit más nem. Még Ő sem, csak mindig egy-egy apró szeletet.
Tudod a szerelem az az érzés, mikor tudod, hogy vár valaki, valahol a világban, aki kezében tartja egész létezésed kulcsát.- Mindig az egyik kedvenc idézetünk volt. Sosem veszti aktualitását. Nem akarlak lebeszélni, csak kívánom, hogy légy boldog. Tudom, hogy bármi lesz a végkifejlet, boldog leszel valahol, mert te igazán abba halnál bele, ha nem érinthetnéd meg, s nem nézhetnél rá úgy, hogy abból érezze, valahol mindig is téged keresett, ahogyan vica versa.
Szurkolok, s hiszem, hogy akiknek együtt kell lenni, azokat még az ördög is egymás után tolja, ha kell talicskán.
Ha kérhetlek valamire, őrizd meg magad utolsó szívdobbanásodig és csak szeress! Ne ronts el egy tökéletes pillanatot őrlődéssel! És kívánom soha az életben ne kelljen feltenned a kérdést, hogy mi lett volna, ha van elég bátorságom boldognak lenni...
Ölellek: Bonnie"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése