79.- A végzet emlékirataiból

"Szitáló eső látszik az éjjeli lámpák fényében. Sokkal feltűnőbb a busz reflektoránál is. Igazából az, a legkevésbé sem figyelemre méltó. Csak a hűvös levegő köti le leginkább. Majd megfagyott sapkában, sálban. Érezte, ahogy kézfejének vérkeringése körülbelül nullára csökkent. Remegő ujjakkal szorította az égő cigarettáját, s nézte, ahogy a szitáló eső áztatja a hófehér papírba tekert Halál csókját.
Majd meglátta, akihez úgy sietett. Rövidnadrágban..."

 "Üvöltő muzsika a Zenedobozból. Száz forintért 5 percnyi élvezet, mint egy olcsó szajhánál. Kedvezményes tarifa. Ennyiért nem vágják ki az embert, ha énekel, még ha olyan tudással is, mint Király Linda a Himnusz előadásakor ."

"Nem láttad a...? Nyilvánvaló, hogy nem. Leírtál barátom egy olyan embert, akiből száz, meg ezer futkos veled szemben az utcán. Akkor sem vágom Szipus Jóskát. Meg különben is, rá van írva, hogy szipuzik az istenverte, vagy esetleg már cseppfolyósabb az átlagnál a sok higítótól?"

"Lógsz egy szerenáddal kedves. Nem, nincs mentség, ezt nem telefonon keresztül kell, ha tényleg szeretnéd. Felcsigáztál, figyelek rád. Nagy szemekkel és kivételesen csendben. Nem, én nem azt fogom lesni, hogy te tökéletesnek látod-e a játékod gitáron.
Csak azt, hogy nekem szól a félrepengetett fél hang is."

"Gengszter élet. Cseles pohárból Bambit fogyasztva csak nevess! Minden értelmet nyer azáltal, hogy semminek sincs. Egyszer úgy is meghalunk. Legalább elkezdtünk élni."

"Felkelt, pislogott, szívdobogást hallgatott. Nyújtózkodott, majd azzal a lendülettel a másik oldalára fordult. Ilyenkor bezzeg nem sikerül kiverni az álmot a szeméből. Oldalra néz, elmosolyodik, semmi kedve elkezdeni a napot.

Mi a konzekvencia? A boldogság motiválatlanná tehet."