2015. szeptember 10., csütörtök

78- Szájon csókol a halál s arcon az Élet

Az egész életünk nem áll másból, mint várakozásból. Hétfőn már a hétvégét, télen a nyarat, s talán előbb meghalunk, mint, hogy elkezdenénk élni.
Ha a bizonytalanság felemészt, a világ őrültnek nevez, hiszen miért epekedsz olyan után, amit még csak nem is ismersz. Ám mi van akkor, ha mondjuk hazavársz valakit, akit szeretsz? S, ha az sem biztos egyáltalán, hogy ebben az életben még egyszer átlépi a küszöbödet, annyira messzire sodort titeket egymástól a sors kegyetlen játéka.
"A szerelem az az érzés mikor tudod, hogy vár valaki-valahol a világban és kezében tartja egész létezésed kulcsát!"
A Zsivágóban oly' tökéletesen megfogalmazták azt, amire a költők nem találtak kellőképp odaillő szavakat...
"B.szd ki a szíved az asztalra és vedd fel az agyadat! Ideje volna végre használni!"-mondta Karl Marinának.
Mert a szerelem az, ami reggel rávesz, hogy felkelj az ágyból, s a hiány pedig, ami ezért mindennap megöl egy kicsit. Beléd mar, de sosem akkorát, hogy hamar elvérezz, épp csak annyit, hogy folyamatosan szenvedj.
Túl egyszerű volna "csak úgy" továbbmenni. Kezelhetetlen az érzés, mikor megrogy a lábad, ha felállsz a székről, de a szíved és az agyad visz előre.

"Meg akarod tenni!"
"Meg tudod tenni!"
"Meg fogod tenni!"- mert nincs más lehetőséged.
Lucifer nem unt rá gyermeteg játékaira, sőt jobban belehúzott, mint Marina eddigi röpke életében bármikor. A lány pedig csak rágyújt és ennyit vág a démon arcába:
"Meghalok mindennap, mert csak így maradok életben!"

2 megjegyzés:

  1. Újra elolvasni szinte ugyan azt, mint 1 éve, 2 éve, vagy 3. Szinte látom magam előtt, ahogy reggel újra megalkotod magad, csak egy kicsit másképp. Egy új haj, egy új smink, új barát.. a régiek meg mennek a "kukába". Persze ez szinte természetes mindenki életében, de az a nézés, az a mosoly nem. Nem tudom mi vett rá, hogy írjak ide egy nem túl kedves/hízelgő/csodáló megjegyzést. Más formában már nem tenném. Csak köszönök, ha észreveszlek, vagy viszontköszönök, ha úgy adódik, és ez elég. Nem baj, ha nem tudod ki vagyok, az sem, ha ezt már nem olvasod. Igazából csak egy baj(om) van, a mosolyod. Nem értem. Olyan hideg, olyan zavarodott. Kérlek ne vedd sértésnek, csupán egy észrevételnek. Egy olyan észrevételnek, ami szinte minden rólad készült képen megtalálható. Mintha ezekkel a szemekkel, nézéssel meg akarnád ölni az embert a monitor túlfelén. De igazából lényegtelen, ahogy bármi más. Bocs, ha ezzel elraboltam pár perced. peace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves Névtelen!
      Több észrevételem is adódott a kommented kapcsán, amelyeket itt-most szeretnék közölni veled. (Lásd, nem vagyok gyáva, holott kitörölhetném. Ki tudná meg? Meg voltaképp miért is szakítok időt olyasvalaki gondolataira, aki még arra sem, hogy a becses nevét közölje.)
      Először is. A világ változik, valahol én is. Leginkább külsőre. Hálisten nem egy-nem két ember maradt meg a "régi" barátaim közül. Pontosan abból kifolyólag, hogy az alapvető értékeim, s azok a dolgok, amelyek engem meghatároznak, megmaradtak. Az, ha esetleg te kirostálódtál az életemből (szavaidból ezt bátorkodtam leszűrni) annak oka van. Nem mondom, hogy feltétlenül te vagy én. Valószínűleg mindketten.
      Ebből következik második észrevételem, miszerint honnan tudod milyen a mosolyom? A látszat mindössze halovány illúzió, amelynek te kedves barátom, bedőltél. S, ha lényegtelen a lényeg szempontjából, hát miért volt fontos elmondanod?
      Nem raboltad az időm, érdekesnek találtam. Köszönöm is, hogy leírtad. :)
      Utóirat: Pontosan tudom ki vagy, ismerem a megfogalmazási stílust. (:

      Törlés