2013. november 17., vasárnap

29.- Instabilitás

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!"- dúdolgatta, miközben a Zorall féle verzió szólt a háttérből.
Nagyon durván pörögtek gondolatai ezekben a pillanatokban, egyik a másik után. Eljutott arra a szintre, hogy nem tudja mit írhat le és mit nem. Kinek okozna fájdalmat azzal, ha mindent kiírna magából? Nem lehet mindig az önző érdekeket nézni, hogy ő mennyivel jobban érezné magát... Ergo kénytelen csak azokat a dolgokat lejegyezni az utókornak, amivel nem bánt senkit komolyabban..
Transylvania történéseiről majd mesél később. Most nem ez az, amit a legfontosabbnak érez.
Egyszerűen csak örül, hogy érez, s valahol néha kitépné a szívét.
Sok embernek okoz örömöt és fájdalmat általában egy döntésével. Mindenkire másképp hat.
Ahogy Zaz a saját életéről mondta, úgy gondolja Bonnie is. Azt mesélte, hogy felépített egy irgalmatlan méretű várat maga köré...szarból. Az építmény egyre ingatabb és ő nem szeretne ott lenni, amikor az egész a nyakába borul. Ha pedig mégis, akkor nem óhajt belefulladni, hanem inkább eltakarít.
A lány produktuma is kezd ingani. Ergo a falak megremegnek lassan már egy tüsszentéstől is, ő mégis influenzásan rohangászik benne, allergiásan és megállás nélkül remeg minden körülötte. Hogy fél-e? Talán, egy kicsit. Elvégre minden döntésünknek következménye van.
S, ha ő egyszer valamire azt mondja örökre, az nem öt percre szól. Azt egy életen át úgy is fogja gondolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése