"Az üldözési mánia egy
igen paradox dolog. Mert az ellenkezőjét nehéz bebizonyítani, ha meg kiderül,
hogy valóban"nem vagyunk egyedül" akkor az jogos aggály, ami válhat
mániává, bele lehet őrülni. De mi minősül annak? Az sem jobb, ha az ember
biztosan tudja, hogy mindig vigyáznak rá, vagy épp folyamatosan veszélyben van.
Attól függ melyik oldal figyeli. S, ha az az oldal sötét is, akkor sem biztos,
hogy fekete, mert lehet, hogy fehér is, hisz lehet jóban bárki bárkivel. De
honnan lehet tudni azt,( ha már az ember tudja, hogy mi az ábra) konkrétan ki
és mennyire mászik bele a magánéletünkbe? Mennyit tudhat? Valamint a joker
kérdés: Hány emberen keresztül jut el az információ a címzetthez? Visszaélnek-e
azzal, hogy adott egyén minden mozzanatáról tudnak? Kiben bízhat az ember és
kitől kellene óvakodnia? "
"Persze, csak nem tudtam
pihenni, de kutya bajom! Nézzük meg azt a műsort, amibe az ismerősöd
szerepelt!"- mondta Mindezt főhősnőnk,igazinak szánt mosollyal.
"Biztos király volt!
Tudod mekkora dumái vannak, plusz, ha még előveszi azt a tájszólását is!
"
Persze a műsort nem tudták
megnézni. Túl egyszerű lett volna. Így megint egyedül maradt a gondolataival.
Amik Mostmár nem vélt/valós üldözési mániája körül járkáltak, hanem sokkal
vadregénybe illőbb tájat vettek célba. Az érzelmi síkok felé vették az irányt.
Hatalmas vihar tombolt. Süvített a szél, törtek a fák a lányba pedig
belecsapott egy villám. Az az 1,21 gigawatt most nem a fluxuskondenzátornak
adott löketet, csak a szív motorját késztette rendezetlen kalimpálásra. Ha Zaz,
meg Kris nem zaklatták volna fel így is épp elég zilált lelkivilágát, akkor már
csak Clyde látványa és mosolya volt, ami hiányzott. Megkapta... Talán kicsit
nagyobb dózisban, mint kellett volna. S pár pillanat (percek? Órák?) erejéig
furcsán festett az a bizonyos EKG görbe..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése