Így pillanatokon belül 18 évesen ideje volt, hogy leltárt készítsen. Nincs sok idő. S mivel voltaképp esze ágában nem volt megtenni, hát az élet kényszerítette rá.
Először a párkapcsolati helyzet került terítékre. (Mivel Bonnie alapjáraton egy igen kis emocionális lény, ezért érthető, hogy miért ezt a kártyát dobták elé elsőként.) Fischermann az utóbbi időben nagyon megtetszett a lánynak. Nem verte nagydobra ám, ha valaki szemfüles volt, észre vehette. Jól is alakultak a dolgok. Minden szép és minden jó. Apró flörtök, érintések, sunyi mosolyok, ölelések majd az első csók varázsa. Milyen jól is hangzott. És ennyi. Egyik pillanatról a másikra Fishermann felszívódott. Néha egy-egy sms-t váltottak, még utána, de semmi. Pedig ez nem a szokásos "meghúz aztán lelép"-sztori volt. Mégpedig ennek igazából egy komoly oka volt: nem húzta meg... Végérvényesen azt a konzekvenciát vonta le, amit egy régi jó barátja Boy mondott neki: Hagyja a fenébe! S így is tett...
Ideje nem volt még belegondolni, s ezzel a témával összefonódva került terítékre a barátság és ettől függetlenül, de egy időben a családi téma is. Bonnie a rab madár szindrómából kitörve szárnyalt, s magába zárkózva-megnyílt egy olyan világ előtt, ami lassan készen áll, hogy egy ilyen kis összetett valakit is befogadjon. Pusztító Péternél volt. Ő volt az az ember, aki soha nem korlátozta semmiben, és akármilyen hülyék voltak, akkor is imádták egymást. Ez idő kellett ahhoz, hogy magába szálljon. S azokban a hetekben jóformán mindenkivel beszélt vagy találkozott, amíg a kitörés időszaka tartott nála. Összenőtt újra szíve csücskeivel. Később Zaznál töltötte a napjait és sokan elítélték. "Hülye kurva."-mondogatták a hátam mögött, akik valahonnan megtudták. C'est la vie. Amíg nincs oka mentegetőzni, nem is fogja megtenni. Tükörbe tud nézni, anélkül, hogy a tükörképe leköpné.
S eközben megingott a viszonya az édesanyjával. Barátság kontra "szerelem" 1:0-ra vezetett és jött a döntő kör. A család. Ami mindenki számára fontos, ám Bonnienak egyéni jelentéssel bírt. Bonnienak a család azokból az emberekből áll, akiket ő úgy gondol. Nem érdekli semmilyen rokoni kapcsolat ilyen szempontból. A családnak egy kis működő rendszernek kell legyen. Ez az elmélet működőképes is addig, míg ezen maga által kialakított kis közösség egy tagjával nem támadnak konfliktusok. S ez történetesen az édesanyja volt. Az esetben, ha eddig apró kis szelek voltak nézet eltéréseik, akkor most tombolt köztük egy mindent elsöprő hurrikán. Magával sodort mindent, amit talált, s nem volt sem Isten, sem ember. Mindkettő makacs volt, mint egy-egy öszvér, s vágták egymás fejéhez sérelmeiket. Az eddig békésen hullámzó tavacskából úgy lett pillanatok alatt gyilkolni vágyó óceán, hogy jóformán idejük sem volt összekapni magukat. S ez elhúzódott. Ennyire sokáig még sosem voltak összeveszve, s még nem fordult elő, hogy ennyit bántották volna a másikat. Bonnie makacs volt, anyja pedig dühös és meggondolatlan. A megoldás végülis kézenfekvő volt, csak ezt a döntést nehéz meghozni: KOMPROMISSZUM! Anélkül nem megy. S relatíve 2:1 az állás. Így kb 12 és fél nappal mindenek előtt úgy gondolja, egész jól áll.
Ahogy Radnóti is mondta "Az ember verset ír, tanít. Csak ülj a földre, s nézz az égre! Nem ül le, és nem beszél. Felnő, s azt sem tudja, hogy mivégre!" 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése