2014. szeptember 24., szerda

54.- Méz és áfonya

Üdvözeletem mindenkinek!
Nos, ha mi laikusok azt hisszük, a kritika megtör és kikészít, csak részigazságot fogalmazunk meg. Van, aki hiába törik meg, tudat alatt elkezd küzdeni, hogy mind jobbá váljon, és többé talán nem hagyja, hogy bárki letörje a szárnyait, lészen angyal, vagy egy szimpla gágogó liba. 
Bonnie a Drake féle kritikák hatására tudat alatt elkezdett formálódni. Elkezdte tökéletesíteni magát, minden téren, hiszen élesíti az elméjét és a testéből is igyekszik a maximumot kihozni. 
Utóbbit önsanyargatással? A legkevésbé sem, ámde tudat alatt elkezdett egyre többet mozogni és odafigyelni a táplálkozására. Egy hónap alatt mínusz 10 kg. Látszik már a célegyenes, ami előtt főhősnőnk megáll és nevet. Majd továbbmegy, ha ő akar. Természetesen nem csak a dolgokhoz való hozzáállása változott meg ezáltal, hanem az élete is bizonyos fokig. 
 Ebben a posztban a legtöbbet firtatott kérdés kerül pellengérre: "Na és, mi a helyzet a pasikkal?"
Ámde ehhez vissza kell menjünk augusztus végére, ahonnan ez a sztori indul. Bonnie egy régi ismerőse ugyanabba a suliba jelentkezett, mint ő, valamint ugyanabba az osztályba. Viccesnek gondolta, s mindemellett megnyugtathatta a tudat, hogy nem teljesen idegenként fog bekerülni egy teljesen új közösségbe. S ahogy teltek-múltak a napok (nevezzük a srácot Trógernek, mert talán így a legegyszerűbb... ) egyre több időt töltöttek együtt. Sok dologban egymásra kellett támaszkodniuk, (leginkább a fiúnak a lányra) mert egy teljesen új világba csöppentek és fogalmuk nem volt, hogyan tovább, hamarosan pedig egy nagyon jó csapat lett belőlük. Tanítási idő alatt, valamint még a gyakorlati helyen is folyamatosan együtt csináltak mindent. Természetesen ez egyre több embernek szemet szúrt és ők egy idő után már unták volna bárki előtt tagadni, hogy együtt vannak. Azt, hogy mi volt, csak ők tudták, mindenki más meg gondolhatott, amit akart. Megegyeztek, okosabb, ha ők nem kezdenek egymással, mert minden tönkremehet, amit összehoztak, mint amennyi esély van arra, hogy ebből okos dolog születik. Ettől függetlenül főhősnőnk egyre fontosabbnak kezdte érezni a széltoló srácot, akinek mindenben segített, mert egy darabig úgy tűnt, ezt ő értékeli. A mondat befejezéséből viszont ki lehet következtetni, hogy nem így volt. Hát, bajban ismerszik meg az igazi barát, valamint nem bízhatunk egy olyan emberben, aki jó, ha az esetek felében tartja a szavát. Így keletkezik az a bizonyos keserű szájíz. Na, de mindegy is.. 
Hogy miért említettem az elején, hogy hány kilóval lett kevesebb? Nagyon egyszerű. Mert ez egy fajta személyiség változást is hozott. Egyenes háttal, méltósággal veszi az akadályokat és magabiztosabb is lett. Ezt mások is észrevették rajta. Mikor hétvégén elmegy bulizni Picurival, nem kell különösebben kicsípniük magukat, ahhoz, hogy megnézzék őket. (Igen, ez hangozhat egoistán is, de szerintem puszta őszinteség)
 Haladjunk időrendben. Szeptember közepe. A tesók kettesben indulnak el bulizni, mint mindig. Igazából, mert eszükbe sem jutott, hogy társaságot kellene keríteniük hozzá, hiszen mindig voltak ismerősök. Hogy kerülnek ők egy ILYEN szórakozóhelyre? Nemes egyszerűséggel csak, mert őket nem az érdekli kik veszik őket körbe, vagy mi szól, csak az a lényeg, hogy együtt töltik az idejüket és kiereszthetik az egész heti fáradt gőzt. ( A probléma csak ott kezdődik, hogy rengeteg más ember is így gondolja, tehát a parkettből rövid úton heringparti lesz. ) Pont egy ilyen alkalommal sikerült beszédbe elegyedniük egy sráccal, akivel jóformán már egymás építették a végtagjaikat, a tágas tánctér okán. Annyira nevettek már a saját nyomorukon, hogy megegyeztek kimennek rágyújtani. Az ötös fogat (mert a srác még 2 barátjával volt ott) végül is akkorát bulizott, mint még soha. Reggelig táncoltak és Bonnie különösen megkedvelt egy srácot, akinek annyira eredeti stílusa volt, hogy olyan nem jön szembe az emberrel mindennap. Hatásos lezárásképp (mivel mindegyikük máshol lakott) az eredeti srác meg akarta csókolni Bonniet, aki viszont nem hagyta. Igaz, hogy a srác tündéri volt, meg minden, de ő nem ingyen prosti a particsürhének. Azóta még párszor beszéltek azon a bizonyos közösségi portálon, de a hétköznapokban az ember hajlamos másképp viselkedni, mint amikor bulizik. "Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi.."
 Fűszerezzük meg az életet, ha eddig netán unalmas lett volna. 
Playback: Idő: 2012 nyara - Helyszín: A Farkasverem
" Te Bonnie, én rocksztár leszek!"
" Tudom Clyde.."
" De komolyan mondom! Lesz egy bandám, ahol én leszek a basszeros és a frontember!"
" Belőled ki is nézem!"
" De, ha híresek leszünk, eljössz majd megnézni?"
" Persze. Megígérem, hogy én az első koncerteteken is ott leszek. Ott fogok állni a színpad mellett és örülni fogok, hogy megcsináltátok."
" Megígérem neked, hogy megcsinálom..."
Az ígéret szép szó és, ha még be is tartják az mára már kuriózum. Mégis így történt. A banda megalakult, s ki is hirdették első koncertjük időpontját. Főhősnőnk mit sem sejtve a fellépésről békésen szörfölgetett, mikor meglátta a Családi Nap plakátját, amelyet az együttesük rakott ki. A lánynak felsejlett a régi ígéret, s hirtelen beugrott a rengeteg közös dal, ami annak idején összekötötte őket. Bakancsot kötött, felhúzta a bőrkabátot, fejébe nyomta a kalapot és Picurival kézen fogva elindultak a koncertre.
Az ott töltött pár óra maradandó emlékeket hagyott és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Facebookra hazafele kiírt állapota, amely a zene minőségéről is mindent elárul. 

Fenomenális koncert értékelése, avagy:
- Az ember megbocsájtó tud lenni, ha a banda énekesének semmi hangja. De tényleg, sok sikeres előadó sem büszkélkedhet vele.
- Laikus hallgatóként pár hang csúszást elnézünk, de az már sok, ha a hangterjedelme a frontembernek nem 2 oktàvnyi, hanem 2 hangnyi!
- Ha előadjàk a kedvenc számom, természetes, hogy én is éneklem megfelelő tàvolságra a színpadtól. De az, hogy az angoltudás terén az énekest lesz.phatja a bikicsunáj előadója, az azért már tényleg sok.Plusz a szöveget sem tanulta meg. Volt, ahol dúdolt az isten átka, mert a szövegről halvàny fingja nem volt!! 
Vége mindennek. Totàlis kiégés...
  

A dalok megválasztása viszont fenomenális volt. Mintha drága Clyde állított volna össze egy lejátszási listát "Közös számaink" néven és előadta volna nagy mosollyal. Hát, maradjunk annyiban, hogy Parker kisasszony állát össze lehetett volna kaparni úgy a bokája tájékáról... 

A harmadik, illetve utolsó említésre méltó momentum a hónapból a Balkán Herceg felbukkanása. (Tudjátok, van az a kérdezgetős oldal, ahol mindenki művésznevén szerepel, és vadidegenek kérdezhetnek rá a legintimebb dolgainkra is, aki pedig akarja gátlások nélkül kiteregetheti a szennyeseit. Értelmetlen, de időnként elég kellemes időtöltés, ha valaki képes a józan ész határain belül maradni a válaszadásban, gondolva arra is, hogy ezek a dolgok nyilvánosak.. ) Nos, Bonnienak sikerült kiszúrnia egy igazán egyedi emberkét. Stílusos, belevaló, szókimondó... Ő pedig nem bírta ki, hogy ezt ne írja meg neki, attól függetlenül, hogy arra számított ő is invitálva lesz melegebb éghajlat meglátogatására. Mikor pár órával később újra felnézett az oldalra egy elég kedves választ látott a fiatalembertől. Igazság szerint nézett is, mint hal a szatyorban. A folyamatos (kölcsönös) kérdésáradatokból pedig pár napja beszélgetés kezdődött. Eddig úgy tűnik érdemes volt elmondania a véleményét, mert az eredetiség és az intelligencia úgy tűnik nem csak múló illúzió. :)

2014. augusztus 30., szombat

53.- Lucifer

Üdvözeletem!-lépett be a bukott angyal az ajtón. A cigarettája fekete volt, mint az ő szíve, s égett, mint sok száz bűnös a pokol szívében. Mosolyogva a földre hamuzott, majd nem törődve azzal, hogy beletapossa a fehér padlószőnyegbe, elsétált a fotelig, majd komótosan keresztbe tett lábakkal elterpeszkedett és démoni mosollyal feltette a kérdést: Miben segíthetek?
- Emlékszel még rám?- feszengett a lány..- A nevem...
- Bonnie Parker-mosolygott negédesen. - Az egyik kedvenc kis ügyfelem voltál világéletemben. A magadfajták miatt nem mehettem még nyugdíjba. Igen élénken él még bennem az emlék, mikor először meginvitáltál egy kávéra és egy baráti csevejre. Annak is jó vége lett. Apropó.. Hogy van Clyde?- vigyora már-már negédesnek szánt vicsorgásba ment át és szabályosan üvöltött róla, mennyire élvezi a régi alkujukon való nosztalgiázást.
Igen. Sok-sok évvel ezelőtt egy tavaszi délutánon egy randevú képében találkozott Lucifer egyik legjobb tanítványával. Lehetőséget kapott a fiútól, hogy megtanulja mit jelent várni és mi is az igazi szerelem definíciója. Mint egy heroinosnak, mikor már elvonási tünetei vannak és adnak egy kis anyagot. Bármire hajlandó cserébe nyomorult kis életéért. Nos, ugyanez játszódott le. Nem evilági volt a kapcsolat, ami kialakult köztük. Túl jó, sőt... Túl tökéletes. Hiszen, ki hinné el, hogy az ördög tanítványának egy kamaszlány megolvasztja jégbe zárt szívét? Hogy bármire képesek lennének érte, akár még arra is, hogy feladjanak érte mindent az életük árán is? Ki tudna épkézláb magyarázatot adni arra, hogy tökéletesen működik a telepátia két "ember" között? Egy kis időre talán egy lélekké is váltak...
- Remélem azért jól van... - mondta főhősnőnk és már legkevésbé sem türtőztette az érzéseit régi ismerőse előtt. - Mondd, szerinted csak egyetlen igazi létezik a világon mindenkinek?
- Drágaságom, ne sírj!- mondta behízelgő hangján és odaült az ágyra, ahol a lány görnyedezett könnyeivel küzdve. Maga elé emelte kezét, melyen vékony, hosszúkás ujjai reflexszerűen elkezdték a lehető legfinomabban lesöpörni a könnyeket. - Te kérted ezt tőlem.
- Csináld vissza! Gyűlölni akarom és a lába elé köpni az utcán!
- Nyugodj meg.. Ezt miattad nem tehetem meg. Olyan mélyre temetted ezt magadban, hogy erre már az én erőm sem volna elég, hogy visszacsináljam...
- Ilyenkor mi a teendő?
-Semmit nem tudunk tenni. Őt életed végéig szeretni fogod. Ámde, van egy hasonló ajánlatom...
- Hallgatlak!- ugrott fel főhősnőnk ezekre a mondatokra.
- Tudsz még szeretni. Látom benned az érzés magvát, amelyet senki másnak nem engedsz gondozni, mert a legapróbb hibáért felvonsz még egy réteg falat magad köré. Ámde az életedbe hozok valakit, akit tudat alatt fogsz közel engedni magadhoz. Nem vágysz rá, nem kaparsz, s mégis közelebb engeded magadhoz, mint az elmúlt években bárki mást.
- Túl jól hangzik...-vonta fel szemöldökét.- Neked ebben nem lenne üzlet.
- Okos lány vagy te, Bonnie Parker. - csillantak fel a szemei. Valóban, nekem a boldogságban és kiegyensúlyozottságban nincs élvezetem.
- Tehát, mit kérsz? A fél életemet?
- Azt meg pláne nem!- nevetett fel a démon, majd belenyúlt vérrel díszített cigarettatárcájába, s egy újabb szálra gyújtott.- Adok neked egy-egy falatot a világ legfinomabb tortájából, amit jelenleg kínálni tudok neked. Élvezheted pár falat erejéig. Addig tökéletes lesz, majd.. elveszem tőled és a falhoz vágom. Aztán megpróbálom csillapítani étvágyad egy másikkal. Finom lesz az is, de nem annyira, mint az első volt. S te dönthetsz... Lenyalogatod a kedvenced a falról és kapsz egy-egy ízlelésnyi mámort, vagy beéred a másikkal...
- Mintha kezdeném érteni... Tehát... Megszeretek valakit és elveszed tőlem?
- Pontosan. Egy nap a mennyben, majd harminc másik a pokolban.
A lány habozni kezdett... Esze vehemensen tiltakozott a gondolat ellen, hisz tudta még inkább megnehezíti a saját dolgát, míg a szíve azt súgta, nem lehet baj...
- Rendben van.- nyújtotta kezét csukott szemmel a démon felé, aki finom mozdulatokkal átfonta vékonyka kezét, nagy férfias kezével.
- Élvezetes játék lesz.- mondta hangjában perverz élvezettel. - A tortákat rendszeresen fogod kapni, csak gyomorrontást ne kapj egyszer a nagy habzsolásban.-kacsintott búcsúzóul.

"És apropó. ha a játék nem lesz elég izgalmas, előkerítem drága Clydeodat a múltból pár pillanat erejéig, hogy még inkább élvezzük ezt a kis játékot, s meglátjuk, mennyire boldogulsz a mi kis démonjainkkal."- majd széttárta szárnyait, s kiröppent az éjszakába, amelynek anyja kegyelmébe fogadta őt, s a sok gyarlót, ki fiát tekinti pillanatokra igazi urának.. 

2014. augusztus 23., szombat

52.- Húzd ki magad husika!

"Nők..."-szokta Bonnie és legjobb barátnője Nancy mondogatni a lehető leglekezelőbb hangsúllyal, mikor meglátnak egy tinicsipát, vagy egy szebb napokat élt tyúkot, akire ugyanúgy ráborult a Rossmann összes kozmetikuma, mint fiatal utódjára.
"Tudnám, mire jó ez?"-töprengett főhősnőnk pillanatnyi szabadidejében. Hajáról csepegett még a víz, mikor lábujjhegyen betipegett szobájába és elindította újra kedvenc dalait. Kecses mozdulattal arrébb hajította a törülközőjét és belenézett a nagy tükörbe szekrénye ajtaján.
"Hát, ez vagyok én.."- méregette magát. Életének ahhoz a szakaszához ért, mikor nem az elbújt párnácskákat vizslatta magán, hanem azt, ami tetszik neki Megfogadta, többé nem foglalkozik azokkal, akik a vélt vagy valós pluszokat keresik rajta. Azoknak ott kell lenni, mindemellett... azért továbbfejleszti magát.
"Fullos csaj leszel.."-csendült fel fejében a hang, aki ezt ösztönzésnek szánta.
Hölgyek, urak tisztázzunk valamit. Az a NŐ szép, aki magabiztos, van stílusa és mosolya az egyik legélesebb fegyvere. Nem számít, hogy citromsárga, hófehér, esetleg hupikék, csak nem rejti magát vonzónak álcázott maszk alá. Inkább ne fogadjon el minket mindenki, minthogy két lábon járó Hammerite festékpalettának álcázzuk magunkat. Push up? Ugyan minek? Csak az önbizalmukat próbálják vele a csajok feltornázni. Hiszen, hát kicsoda a média, hogy megmondja, hogy nézz ki és mire költsd el a kereseted? Fogyassz és folyton csak fogyj... A saját nyomorukat próbálják belénk plántálni, mert az, hogy adsz magadra nem jelent havi szinten több tízezreket a szépségszalonokban...
Kedves uraim! Kérem legyenek tekintettel arra, hogy a nők önöknek próbálnak a legtöbb esetben megfelelni. Maguknak szól a smink, a ruha, a frizura... Feleslegesnek találják? Ja, kérem... Éreztessék velünk, hogy nem ez a fontos. Dicsérjenek néha, ha úgy látják van miért. Egy hölgy tükröz mindent, így a párját is... Na meg köztünk szólva önök is mosolyra vágynak, mikor szívük hölgyét meglátják, nem kezükben a sodrófára. ;)

2014. augusztus 20., szerda

51.- Egy csók Nikki Sixxnek

Gyengelelkű olvasóim, kérlek itt hagyjátok abba! Ne kínozzátok magatokat azzal, hogy ezen soraim tovább tanulmányozzátok, mert Bonnieból kitört a pokol legangyalibb démonja..


Felszállt a buszra és megszűnt a külvilág, a feje lüktetése is a távolsággal egyre jobban tompult. Mintha otthagyná azt, ami elvárja tőle, hogy egy kibaszott ideál legyen formás seggel, tökéletes alakkal és 180-as IQ-val. "Ne ragaszkodj ennyire! Ne bújj! Fogyj még! Akarj jobb lenni!" Bonnie pedig csak egy hatalmas bemutatással búcsúzott idejekorán attól, amit annyira várt. Előkapta a Heroinnaplókat és falta a sorokat. Ahogy Nikki Sixx teljesen bedrogozva úgy írt az életről, a szexről, a drogokról, a Rock&Roll-ról, hogy bármilyen konzervatív, vagy normál idegzetű ember a puszta olvasástól is ideg összeroppanást kapott volna... Na, így kell hatásosan szortírozni a közönséget. Mikor elkezdi fejtegetni, hogy a heroint már csak a farkába tudta beszúrni, mert csak ott volt rajta ép ér.. A hideg rázta, s mégis arra késztette, hogy folytassa.
Ahogy kiszáradt szájához emelte az eperlevet, amitől úgy érezte egy pillanatig felfrissül... Tévedett. Az első korty, ahogy a nyelvéhez ért, egészen más volt. Mintha vér volna... Sixx vére, ahogy a fegyverekkel teli szekrényben bassza szét a vénáit a törött tűvel, hogy végre anyaghoz jusson.. Fenomenális ez a fazon. Majd miután vámpírkodásom abbahagyta, a sorok elkezdtek újra futni a szeme előtt.
Teljesen beállva írt Vanityről. Az örök szerelméről, aki sosem létezett. Felemelő, ahogy ez a fazon meséli, hogy egyik csajt a másik után elégítette ki negédes sikolyukig, majd mikor azzal végzett jött a következő, végül az éjszaka közepén elküldött mindenkit a vérbe, hogy visszatérjen szenvedélyéhez és a démonaihoz.
Halhatatlanná vált bennem a Mötley legendája. Puszta írásával kihozta belőlem a démont, ami bennem szunnyadt és a Nőt. Aki felteszi a pilótaszemüveget és az égő cigarettával szájában, felemelt középső ujjával hátrapillant és legangyalibb mosolyával megkérdezi az addig bálványozott sráctól... "Na, ilyet még nem basztál, mi?"

2014. augusztus 13., szerda

50.- Egy-egy szín a palettáról

A bizalom tünékeny, akár az idő. Az embernek van egy bankszámlája, amely minden reggel újraindul és kegyetlenül veszi le az összeget a számláról. Ami megmarad, azt másnap nem lehet felhasználni, de újrakezdheted. Van aminek nem sok nullázódásra van szüksége ahhoz, hogy az a bizonyos kassza többé ne töltődjön újra. 
Bonnie mindig is hajlamosabb volt szemet hunyni mások hibái felett... Van pár dolog, amire harapós, de sok szempontból a kellőnél is toleránsabb. A dombon ülő fűcsomó felé is hajlamos bizalmat tanúsítani anélkül, hogy végiggondolná voltaképp kiérdemelte-e, vagy csukott szemmel rámutatott és megszavazta neki. Kritikus szemmel nézve egy naiv kislány, aki még hisz az emberi jóságban. Márpedig, ha valaki leplezetlenül kinyilvánítja, ami a szívét nyomja, az én vagyok és magam is így gondolom. Mégsem tartom ezt alapvető emberi hibának, amire az okosak csak legyintenek és azt mondják: "Kicsi lány, majd kinövöd, ha megtudod milyen igazából ez a világ."
Kacagj, de tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy semmi sem fekete, vagy fehér. Tény, hogy vannak emberek, akiket hajlamosak vagyunk csak utóbbi színben látni, de ezt hívják szeretetnek és ezzel nem lehet mit tenni. Aki feláll és elindul az élet útján, párszor meg fog botlani, esetleg össze is töri magát, de aki erős feláll. Sőt, még heg is marad rajta, hogy akárhányszor ránéz rádöbbenjen mi van mögötte, s ne nézzen vissza többé, csak a jelenbe és előre. 
Ezért kértelek arra az előző bejegyzésben, hogy csak érezz és élvezd. Nincs ember, akinek ne csalhatná minden áldott reggelen vagy éjszakán egy személy mosolyának csak a puszta kósza gondolata is ezt az ábrázatot az arcára. Mikor a reggeli nyújtózás közben rád tör egy finom nevethetnék a boldogságtól, egy dal is forrósággal tölti el a szívedet, s leginkább az időben köszönésnek tűnő udvariasság, mellyel az adott napszakra vonatkozóan azt kívánja neked, teljen igazán kellemesen... Az élet apró örömei. Ha hajlandó vagy mindennek a jó oldalát nézni, akkor leszel csak igazán boldog és önmagad. 




Végezetül pedig nagyon szépen köszönöm drága olvasóimnak, hogy folyamatos figyelmetekkel arra késztettetek mindig, folytassam. Hamarosan 6000 emberről lesz elmondható, hogy betekintettek Bonnie világába és ezért nagyon hálás vagyok nektek. 
Millió ölelés:
Bonnie P.

2014. augusztus 8., péntek

49.- I'll be there for you

Vannak pillanatok az ember életében mikor csak a mának tud élni. Tudja, érzi a csontjaiban, hogy létezik még egy halvány szürkeség és egy fehér fény. Hogy melyik-melyik? Nem tudja. Nem érzi hova tart, fogalma sincs, hogy honnan jött és teljesen hidegen hagyja.

Megszólal egy búgó hang, a régi kazettában pereg a szalag. A csend egy kis csavarral. Nem vonja el semmi a figyelmed. Dobban a szíved. Hallod. Ahogy a szuszogásának nesze belopja magát a füledbe...elmosolyodsz. Felcsendül a dallam, s halvány mámorodban kutakodsz az elmédben azt a momentumot keresve, mikor utoljára szólt a dal a poros kis hanghordozóról.
 Hirtelen csak egy szempár villan előtted az "újonnan" megismert mosollyal. Abban a pillanatban darabokra törik minden, s felépül egy új világ. Falak emelkednek-dőlnek, mint egy új birodalom kezdetén. Érzed, ahogy ajkai a tiédhez érnek és átfonnak a karjai, miközben már csak háttérzajként Bono próbál a legmélyebb érzelmeidre hatni. Nem köt le az élő legenda... Felharsan egy nevetés valahol a külvilágban a lehúzott redőny mögött, minek sejtelmes fénye megteremti azt az atmoszférát, amiben csak annyit érzel ÉLSZ. Egy új én alakult ki, aki hedonista módon hajszolja az élvezeteket, abból is csak egyetlen-egyet tud igazán átélni. A legfontosabb, hogy nem is sejlik fel, hogy létezik más is.
 Mikor elereszti a kezed rájössz, egyszer ez is véget ér. A boldogságnak eme apró szilánkja viszont tovább fog ragyogni ezentúl minden kimondott szóban, érzékelteti magát minden mosolyban, s talán felcsillan minden apró könnycseppben is. Van, ami azzal, hogy véget ér, közel sem múlik el. Ami egyszer ilyesfajta érzést váltott ki belőled, hát megteszi bármikor máskor is. Nem szerelem ez. Valami egészen más. Semmi olyan, amit az ember átélhet minden pillanatban, vagy bárki által. Egyszeri és ettől olyan varázslatos.
Attól, hogy nem tudod a búcsúzásban, vajon benne lesz-e a viszontlátás. Sosem lehetsz biztos abban, hogy ez a kéz még egyszer ugyanúgy végigsimítja a tiéd, s ez az ölelés, nem-e a legutolsó lesz...bármikor. Ne kérdezz, csak érezz és élvezd! Nem mindennap kaphatjuk ezt a sorstól. Minden okkal történik. Nincsenek véletlenek. Olyan emberek sem léteznek, akik minden ok nélkül szöcskeként szökkennének a mindennapjaid egy kiválasztott töredékébe, széttárt karokkal, hogy: Látod, itt vagyok!

Meg kell tanulni, hogyan tudsz úgy csókolni 
először,hogy tán az utolsó lesz, s úgy, hogy
ne vegye észre mennyire imádod. 


2014. július 29., kedd

48- A szellő

Mindenki életében eljön a pont, mikor megérzi magán azt a bizonyos fuvallatot. Simogatja az arcát, kinyújtott kezén, legyezőszerűen széttárt ujjai között játszadozik, érzi derekánál a finom ölelést, s a lábain keresztülfutó érzést, hiszen feje búbjától a lábujjai hegyéig érzi a változás szelét.
Nem hűt, nem fűt, hisz teljesen az ismeretlen érzetét kelti, s ennek pozitívumát, vagy negatívumát nem tudja megállapítani. Még tudatlan hozzá. Egyelőre csak a zsigerein keresztül jut el szívéig az érzet, semmi nem lesz már ugyanaz, s bár az emberek ezt a kifejezést nem különösebben boldogságuk kifejezésére használják, most nincs semmi mögöttes tartalom. Egyszerűen csak létének felfogása.





Nézi állatkáját, akit annyira imád.

Nagy barna szemein keresztül tükröződik az életbölcsesség, mit négylábú létében szerzett, s tán több ez, mint amit mi emberek valaha elmondhatunk. Egy ásítás után, odakuporodik mellénk, miközben kinn ülünk a teraszon a bizonyos "féligszítt cigarettával kezünkben" és az élet nagy dolgairól próbálunk mesélni egyszerű emberek által létrehozott szavakkal. Beszélünk szomorúságról és boldogságról, gyűlöletről és valódi mélyről feltörő szeretetérzésről, s közben mégis foggal-körömmel a belénk nevelt konzervatív, vagy épp túl-liberális elveinkkel kapaszkodunk a talajhoz. Nem engedjük repülni az érzéseinket, és, ha álmaink szállnak, mint szabad madár, akkor is egy korholó belső hang kíséretében visszaszállunk a saját kis hasonlóniánkba. Neve is csak egy magunkfajta által kombinált, ritkán használt betűkombináció. Arra a világra értjük, ami csak hasonlít arra, amilyenre vágyunk.
Mindenki titkolja mire vágyik, mert fél. Saját magának sem vallja be sokszor és csak él boldogtalannak titulált kis életében, mert neki ilyen lapot dobott a sors. Félelmetes belátni, hogy a végzet, aminek létezésében legtöbben feltétel nélkül hisznek, nem létezik.
Az ember magát a föld legintelligensebb lényének tartja. Ha valóban így van, akkor miért nem tud boldog lenni? Osho gondolatai alapján "Láttál már depressziós fát, szomorú madarat, vagy idegbeteg állatot?"- és igen, csak az emberben romlott el valami. A nagy tudás hajszolása közepette csak éppen azt felejtjük el ami a legfontosabb. Mindenki természetes állapota a lazaság, hiszen, ha belegondolunk az idegeskedés fenntartásához folyamatosan energiát kell befektetni. Ez olyan, mintha egy pólót összecsavarnánk. Ha azt akarjuk, hogy könnyen gyűrődő állapotában megmaradjon, akkor úgy kell tartanunk, s amint abbahagyjuk, újra kinyúlik. Ennyire egyszerű.
Mikor ültél ki utoljára egy székre vagy padra csak, hogy megnézd a téged körülvevő világot? Mikor hallgattad meg a reggeli kávéd kortyolása közben a kedvenc dalodat? Mikor álmodoztál utoljára úgy, mint gyermekként oly sokszor. Kitalálom, nem mostanában.
Ez a változás szele kedvesem. A gondolat magja, amit elültettem benned csupán pár billentyű leütésével, mert mélyen belül érzed, igazam van.
"Mostantól elindulsz az úton, és meglátjuk ki lesz belőled. Azon áll, vagy bukik minden, hogy végig mersz-e menni rajta..."