96.- Nem egyedülálló páratlan!

A különbség a két szó közt hatalmas, attól függetlenül, hogy a jelentésük nem sokban tér el.
Szinglinek lenni. Az interneten rengeteg kép terjeng különböző családi állapotokról, s való igaz, hogy attól, mert valakinek nincs kinn például a legnagyobb közösségi portálon, nem jelenti azt, hogy például nincs társa.
Pont ma gondolkodtam el ezen, mit is jelent a 21. Században függetlennek lenni (amelyet ez esetben a társtalanságra értek). Nem rég olvastam arról, hogy az intelligens nők jelentős része inkább választja az egyedül létet, mint, hogy az igényeiből leadjon egy esetlegesen nem is megfelelő társ miatt. Lehet nevetni, de magam is inkább ezt választom.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kapom meg gyakran a kérdést:"20 éves lányként nincs pasid?" Most következzék a saját álláspontom a dolgok állásáról.
A virtuális térben egyre gyakrabban látom csak egyik, vagy csak másik oldalára kihegyezve a helyzetet. Hogy mennyire rossz, hogy nincs kihez hozzábújni, esetleg mennyire szerencsés helyzetben van az illető, mert bárkit megkaphat. Nos, akik sűrűn ilyen képeket tesznek ki, azoknak az önértékesükkel igen komoly probléma lehet.
Nem tudom ki-hogyan vélekedik a dolgokról, de az éremnek mindig 2 oldala van (plusz pereme). Szingliként van szabadidőm, amikor akarom, nem kell partnerhez igazodni és szabadon randizgathatok. Ám de ott vannak a számomra legfontosabbak, akiknek az időbeosztását ugyanúgy figyelembe veszem nap, mint nap ezáltal ugyanott tartunk.

Gondot fordítok magamra. Minden nap adok magamnak Én-időt. Önzőség? Szerintem a legkevésbé sem. Mert hogyan várhatjuk el majd a párunktól, hogy szeressen és úgy fogadjon el bennünket, ahogy vagyunk, ha magunkkal szemben erre nem vagyunk képesek?
A randizgatás. Na ez egy elég komplex kérdés. Van időszak mikor sikítva tudnék menekülni a szó puszta hallatán, ám, ha belemegyek szívvel-lélekkel-izgalommal készülök anélkül, hogy gondolkodnék hogyan tovább. Majd kiforrják magukat a dolgok. Akinek helye van az Életedben, minden előzetes figyelmeztetés nélkül be fog lépni, akinek pedig el kell tűnnie onnan.. Nos, az bármennyire is tiltakoznánk ellene, el fog.
A magányról. Úgy gondolom ez független a kapcsolati státuszunktól. Volt már rá precedens, hogy kapcsolatban éreztem magamat olyannyira elhagyatottnak, hogy nem egyszer sírtam el magam és hiába voltunk együtt, naponta 5 percet nem tudtunk beszélgetni, annyira eltávolodtunk egymástól. Nem együtt éltünk, hanem egymás mellett. Fogalmunk nem volt arról mi zajlik a másikban, s, ha az érdeklődés erre csak az én oldalamról volt meg. Van ilyen.
Ezzel szemben jelenlegi helyzetemben mindennek érzem magamat, csak magányosnak nem. Legjobb barátom, a családom, barátaim... ők mindig itt vannak nekem. Nem kell taktikákhoz folyamodjak, hogy figyeljenek rám és ugyanúgy szeretnek itthon kócosan, melegítőnadrágban, smink nélkül, mint kicsípve, lelkemet ünnepi díszbe öltöztetve.


Úgy gondolom, csakis ez számít. Soha többé nem akarom hanyagolni őket senki miatt, hozzám tartoznak, a lelkem legfontosabb részei és, ha majd egyszer felbukkan a mesebeli Nagy Ő, akkor velük és ezekkel a dolgokkal együtt kell elfogadjon, mert másképp lehetőséget sem fogok biztosítani rá.