59.- Keringő az ördöggel

Egészen eddig Bonnie azt hitte, hogy az érzelmi válság csak abból adódhat, ha az ember csalódik.
"Van annál rosszabb..."- csendült fel Bonnie mögött az őszinte kacaj.
"Üdvözöllek Lucifer!"-reagált, mielőtt egyáltalán megfordult volna.
"Vidám vasárnapot Bonnie Parker!"- köszöntötte maga az ördög.
"Na, mi történt? Megtérítettek a Jehovások, hogy itt nekem vidám vasárnapról prédikálsz?"- nevetett fel.
Lucifer finom fintorra húzta száját. "Olyan szektás még nem vagyok."-reagált már-már kissé sértődötten a gúnyos szavakra, majd egy huszárvágással olyan mederbe terelte a beszélgetést, amely már az ő ínyére is volt.
"Nos, hogy állsz azokkal a tortákkal Bonnie Parker?"
"Te tudod a legjobban, hogy sehogy!"-csattant fel a lány. "Nem találtad elég izgalmasnak a játszmát, hogy rám szabadítottál még jó pár srácot?"

"Tortákat kedvesem, de nem értem mi a problémád. Abból kóstolhatnál, amelyikből csak akarnál. Olyan vegyes repertoárt kínáltam fel neked, hogy igazán választhatnál már egy fajtát."
" Nincs az az Isten! Sem Ördög, sőt még Pokol Angyala sem, hogy én igába hajtsam a fejemet! Akivel a közösségi oldalra kitettük is csak viccből! Nem akarok még egy nyűgöt az életembe!"
" Csillapodj drágaságom! Inkább gyújts te is egy cigarettát, attól megnyugszol."-s meg sem várva a választ szedte elő vérrel díszített cigarettatárcáját, melyben katonás rendben sorakoztak az ébenfekete szálak. Mindegyik dühvel volt töltve, haraggal, keserűséggel, valamint őszinte, tiszta fájdalommal, hogy meggyújtva szálljanak mind gomolygó füstként az ég felé, s, hogy vesszen a világ öröklétébe mindaz, mely valaha még dobogó szívét nyomta...
"Köszönöm."-nyúlt feléjük a vékony, remegő kéz. A megnyugvást vágyta. Nem az elkötelezettséget.
Egyszerűen elege volt abból, hogy akik állítólagos érzelmeiktől vezérelve döntéskényszer elé akarták állítani, egyszerűen birtokolni akarják. Egy olyan független személyiségnek érezte magát, aki az állítólagos "párkapcsolatoktól" nem azt várta el, mint a legtöbb ember. Úgy gondolja, hogy ez az egész "együtt vagyunk" mizéria legtöbbször csak arról szól, hogy két ember, akiknek hiányzik valami az életükből, ráakaszkodjanak a másikra. Ahogy egyre inkább falja Csernus doktor szavait, úgy állít egyre nagyobb elvárásokat önmaga, leendő társa, illetve a nem éppen a közeljövőben létrejövő kapcsolata felé.

"Tudod Lucifer, ha én mostantól megállapodok, akkor azt nem ideiglenesre tervezem. Nem vágyom többé olyan partnerre, aki csak púp a hátamon és akivel akkor vagyok a legboldogabb, ha kilométerek választanak el minket egymástól."
"Hát, valahol meg lehet érteni, de tudod mi hiányzik ugye kislány?"- nézett rá a démon, várakozva  válaszára.
"Azt hiszem az érzelmek. Sőt, biztosan. Ezeken a betonfalakon senkit nem engedek belülre, csak látszólag. A szívem biztonságos helyen van elzárva, nem akarom, hogy még egyszer úgy ugráljanak rajta, mint gyermekek a trambulinon.."- mondta a lány komoly elszántsággal. Lucifer elkerekedett szemekkel nézett a lányra, mintha kísértetet látna. Talán abban a percben megijedhetett, hogy kedvenc ügyfelének szíve magányában el fog sorvadni. Attól a naptól elveszítené örömét a kétségekben, s megeshet, hogy maga teremtené meg legveszélyesebb ellenfelét.
"Valamit ki kell találnunk Bonnie, ezt nem teheted meg velem, alkut kötöttünk! Szeretned kell!" - kelt ki magából az amúgy halálos nyugodtságáról hírhedt borzalmas lény. Szemében félelem és reményvesztettség csillogott.
"Mit teszel velem Lucifer? Kit veszel el már tőlem, aki nekem oly' fontos?"- mosolygott a lány úgy, mint talán még soha. Azon emberek reakciója csillogott le arcáról, aki úgy érezte, már nincs mitől félnie, mert nincs veszítenivalója.
"Úgy sejtem, már az őrület határán állsz. Egyre inkább kezdelek magamhoz hasonlónak érezni, csak te őszintébb vagy. Bár magam is, de én csak, ha kérdeznek, s te vagy talán a rosszabb fajta. Te gondolkodás nélkül megmondod a tortáknak, hogy nem kérsz belőlük. Te vagy a kegyetlen, nyers erő, míg én az ármány, s a gúnykacaj."
Egyet kellett értenie vele, bármennyire nem voltak ínyére a szavai. Bánt másokat, a célból, hogy ne okozzon fájdalmat. S, amikor mégis megpróbál kedves lenni, esetleg barátságos, elszabadul a pokol. Senki nem hajlandó megismerni annyira, hogy észrevegye, ha ő akar vagy gondol valamit, azt kimondja.
Mindenki vágyik valakire, akihez hozzábújhat, ha baj van, meghallgatja, s támaszt nyújt neki. De manapság ez az adok-kapok játszmának induló szituáció egyoldalú. Van a sok anyakomplexusos férfi, akinek az édesanyja megadott mindent, s neki jóformán semmi dolga nem volt. Mit fog csinálni? Keres egy olyan lányt, aki tudat alatt az édesanyjára emlékezteti.

 A nők legtöbbjébe genetikailag be van kódolva a gondoskodó "mamamaci" ösztön, amely kikívánkozik belőlük. Ez a kettő összeáll. A pasi boldog, mert folytatódik az élete, anélkül, hogy a sarkára kellene állnia, s megmaradhat érzelmi intelligenciája a minimálisnál is alacsonyabb szinten, míg a nő örül, hogy kapott egy óriásbébit, akinek kinyalhatja a seggét, s aki odabújhat hozzá, ha baj van. Ezért megy gallyra manapság annyi kapcsolat. Nem egyenrangú félként (társként) tekintenek egymásra, s így meddő próbálkozás megmenteni azt a borzalmat, amibe keveredtek.
Mintha Lucifer belelátott volna a lány gondolataiba, s szóvá tette, ha ez a helyzet másképp volna, hát neki sem lenne már munkája.
"Akkor én másképp fogom csinálni, s várok. Nincs más dolgom. Ha az igazi kopogtat az ajtón, hát kinyitom neki."
"Ha meg Clyde térne vissza akkor agyonvernéd egy serpenyővel mielőtt forró ölelésben részesítenéd?"- kacagtak hangosan a groteszk elképzelésen.
"Megeshet, bár ki tudja, hogy fogadnám."
"Boldog lennél, s minden erőddel azon lennél, hogy ne vegye ezt észre rajtad. Bár, ha egyszer játszana csak neked? Úgyis mindig vágytál egy szerenádra az ablakod alatt, nemde?"
"Hát igen, az esetben, talán eltekintenék a veréstől."-mosolygott a lány, majd odabújt a démonhoz, akit az idők során lassanként megszeretett. Hisz valahol még talán benne él a törékeny ember. Hiszi, hogy a kőkemény szív egyszer majd dobogni fog újra, s feloldozást nyer majd a sok gyarló, ki bűneire tőle vár feloldozást úgy, hogy újra-újra a bűn mezejére tévednek.