53.- Lucifer

Üdvözeletem!-lépett be a bukott angyal az ajtón. A cigarettája fekete volt, mint az ő szíve, s égett, mint sok száz bűnös a pokol szívében. Mosolyogva a földre hamuzott, majd nem törődve azzal, hogy beletapossa a fehér padlószőnyegbe, elsétált a fotelig, majd komótosan keresztbe tett lábakkal elterpeszkedett és démoni mosollyal feltette a kérdést: Miben segíthetek?

- Emlékszel még rám?- feszengett a lány..- A nevem...
- Bonnie Parker-mosolygott negédesen. - Az egyik kedvenc kis ügyfelem voltál világéletemben. A magadfajták miatt nem mehettem még nyugdíjba. Igen élénken él még bennem az emlék, mikor először meginvitáltál egy kávéra és egy baráti csevejre. Annak is jó vége lett. Apropó.. Hogy van Clyde?- vigyora már-már negédesnek szánt vicsorgásba ment át és szabályosan üvöltött róla, mennyire élvezi a régi alkujukon való nosztalgiázást.
Igen. Sok-sok évvel ezelőtt egy tavaszi délutánon egy randevú képében találkozott Lucifer egyik legjobb tanítványával. Lehetőséget kapott a fiútól, hogy megtanulja mit jelent várni és mi is az igazi szerelem definíciója. Mint egy heroinosnak, mikor már elvonási tünetei vannak és adnak egy kis anyagot. Bármire hajlandó cserébe nyomorult kis életéért. Nos, ugyanez játszódott le. Nem evilági volt a kapcsolat, ami kialakult köztük. Túl jó, sőt... Túl tökéletes. Hiszen, ki hinné el, hogy az ördög tanítványának egy kamaszlány megolvasztja jégbe zárt szívét? Hogy bármire képesek lennének érte, akár még arra is, hogy feladjanak érte mindent az életük árán is? Ki tudna épkézláb magyarázatot adni arra, hogy tökéletesen működik a telepátia két "ember" között? Egy kis időre talán egy lélekké is váltak...
- Remélem azért jól van... - mondta főhősnőnk és már legkevésbé sem türtőztette az érzéseit régi ismerőse előtt. - Mondd, szerinted csak egyetlen igazi létezik a világon mindenkinek?
- Drágaságom, ne sírj!- mondta behízelgő hangján és odaült az ágyra, ahol a lány görnyedezett könnyeivel küzdve. Maga elé emelte kezét, melyen vékony, hosszúkás ujjai reflexszerűen elkezdték a lehető legfinomabban lesöpörni a könnyeket. - Te kérted ezt tőlem.
- Csináld vissza! Gyűlölni akarom és a lába elé köpni az utcán!
- Nyugodj meg.. Ezt miattad nem tehetem meg. Olyan mélyre temetted ezt magadban, hogy erre már az én erőm sem volna elég, hogy visszacsináljam...
- Ilyenkor mi a teendő?
-Semmit nem tudunk tenni. Őt életed végéig szeretni fogod. Ámde, van egy hasonló ajánlatom...
- Hallgatlak!- ugrott fel főhősnőnk ezekre a mondatokra.
- Tudsz még szeretni. Látom benned az érzés magvát, amelyet senki másnak nem engedsz gondozni, mert a legapróbb hibáért felvonsz még egy réteg falat magad köré. Ámde az életedbe hozok valakit, akit tudat alatt fogsz közel engedni magadhoz. Nem vágysz rá, nem kaparsz, s mégis közelebb engeded magadhoz, mint az elmúlt években bárki mást.
- Túl jól hangzik...-vonta fel szemöldökét.- Neked ebben nem lenne üzlet.
- Okos lány vagy te, Bonnie Parker. - csillantak fel a szemei. Valóban, nekem a boldogságban és kiegyensúlyozottságban nincs élvezetem.
- Tehát, mit kérsz? A fél életemet?
- Azt meg pláne nem!- nevetett fel a démon, majd belenyúlt vérrel díszített cigarettatárcájába, s egy újabb szálra gyújtott.- Adok neked egy-egy falatot a világ legfinomabb tortájából, amit jelenleg kínálni tudok neked. Élvezheted pár falat erejéig. Addig tökéletes lesz, majd.. elveszem tőled és a falhoz vágom. Aztán megpróbálom csillapítani étvágyad egy másikkal. Finom lesz az is, de nem annyira, mint az első volt. S te dönthetsz... Lenyalogatod a kedvenced a falról és kapsz egy-egy ízlelésnyi mámort, vagy beéred a másikkal...
- Mintha kezdeném érteni... Tehát... Megszeretek valakit és elveszed tőlem?
- Pontosan. Egy nap a mennyben, majd harminc másik a pokolban.
A lány habozni kezdett... Esze vehemensen tiltakozott a gondolat ellen, hisz tudta még inkább megnehezíti a saját dolgát, míg a szíve azt súgta, nem lehet baj...
- Rendben van.- nyújtotta kezét csukott szemmel a démon felé, aki finom mozdulatokkal átfonta vékonyka kezét, nagy férfias kezével.
- Élvezetes játék lesz.- mondta hangjában perverz élvezettel. - A tortákat rendszeresen fogod kapni, csak gyomorrontást ne kapj egyszer a nagy habzsolásban.-kacsintott búcsúzóul.

"És apropó. ha a játék nem lesz elég izgalmas, előkerítem drága Clydeodat a múltból pár pillanat erejéig, hogy még inkább élvezzük ezt a kis játékot, s meglátjuk, mennyire boldogulsz a mi kis démonjainkkal."- majd széttárta szárnyait, s kiröppent az éjszakába, amelynek anyja kegyelmébe fogadta őt, s a sok gyarlót, ki fiát tekinti pillanatokra igazi urának..