126.- Motivátor széria

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig eltűntem a virtuális térből, de szükségem volt egy kis levegőre. Igen sok minden történt velem, 180 fokos fordulatot vett az Életem, s annyi mindent tanultam az elmúlt hónapok alatt, mint előtte a bő 20 év alatt (sem biztos). Írások természetesen ez idő alatt is jócskán születtek, de javarészt ezeket nem publikumnak szántam. Visszatérést tervezek. Nem várom, hogy feltétlenül nagyot robbanjon, mert hiszek abban, hogy akinek el kell olvasnia ezeket a sorokat,esetleg el kell gondolkodnia akár egy pillanatig is, vagy csak szimplán ezt a blogot vonzza be az életébe, az úgyis ide fog találni előbb vagy utóbb. Legyen bárki. Akkor pedig szeretettel üdvözlöm.

Bemutatkozhatnék az ismeretleneknek, akár itt és most, de felesleges. Hanyagolnék mindenféle sablonszöveget is, hogy abból csak azt szűrhesse le boldog-boldogtalan, hogy egy két lábon járó közhely-gyűjtemény vagyok. Pedig azt hiszem az távol áll tőlem.
Ahogy a tükörbe nézek, sosem látom két nap ugyanazt a lányt farkasszemet nézni önmagával.

Minden nap más egy kicsit. Kevés dolog van, ami állandó. Talán csak a mosoly például az Én-idő közepette, ha hosszabban szuggerálom. Szükség van erre is. Nálam ez általában edzést, olvasást, meditációt takar. A legkevésbé sem hat meg, más erről mit gondol, Mindamellett, hogy kedvenc foglalatosságom a szeretteimmel való minőségi idő eltöltése, s a róluk való gondoskodás. A lényeg számomra egy, bárhol legyek-bármit teszek Ön-azonos legyek. Más azt hiszem nem is számít igazán, ha az ember magáról gondolkodik, valamint eszerint cselekszik.

Mikor épp nem egy hisztis perszóna vagyok, aki a konyha-csempéjéhez vágja a kanalat főzés közben, mert úgy érzi épp nem tudott tökéleteset alkotni. Majd ránézek a kedvesemre, aki egy kisgyermek mohóságával habzsolja a kóstoló "falatokat"ő pedig az ételt alig-lenyelve néz rám értetlenül, hogy "Kicsi, mi baj ezzel? Szerintem k**** finom!"
Azt hiszem ez az ember lenyugtatásának leggyorsabb és leghatásosabb módja: az elismerés.

Ritkán törik nálam a cérna és szakad a pohár, alapjában véve a privát életemben legtöbbször egy két lábon járó boldogság-gombóc vagyok, akinek azért van most is egy jókora horzsolás a kezén, mert örömében ugrálni kezdett valamitől és úgy bevágta a polcba a kezét, hogy majdnem hangosabban adta tudtára a többi lakónak abban a pillanatban érzett fájdalmát, mint ahogy a szomszéd a "Vidám Vasárnap"-ot szokta nyomatni meg az egyéb szektás műsorait. Pedig az aztán igen nagy szó.

Szóval Drágáim! Üdv újra itt elsősorban Nektek és egy kicsit Magamnak is, mert már hiányzott ez az egész.