66.- Az idő rövid története

Oly' könnyen szór mindenki bölcs irományokba tintával vésett közhelyeket. Együtt érez vele mindenki, akinek fogalma nincs arról miről zeng igazán szívhez szólóan kegyes szavakat ajka, mi talán még a "Szeretlek" szót sem ejtette ki soha őszintén.
Bonnie maga is beszél. Mindig. S az utóbbi időben, még többet talán, mint eddig, hogy a kimondott dolgok mögé rejti, az igazán, szívből jövően mély űrt, mi a lelkében tátong.
Van tér, s az idő elvileg létezik. (Mert bölcs elmévé csak az válhat igazán, ki szereti megkérdőjelezni azt, amit az emberek nagy általánosságban igaznak hisznek.)
De miért, hogy kósza pillanatokként keltek szárnyra a széllel a napok, hetek, mik együtt teltek el? S most, ha naponta néz az órára, még egyetlen perc sem telt el..
Minden nap kapunk egy új esélyt, hogy azt úgy töltsük el, hogy évek múltán is boldogan gondoljunk vissza rá. Mégis akkor miért-e passzivitás? Hisz nélküle már csak egyetlen vágy tűnik valódinak. Minden más csak sokadlagos, melyre csak egy legyintés a válasz, mert igazán a kérdés sem tűnik valódinak. Voltaképp semmi sem.
Boldog. Groteszknek tűnő állítás mégis, igaz minden betűjében. Csak emellett most ott a mardosó hiányérzet, amely e-pillanatban dominánsabbnak tűnik.
Oly mókás, mikor a szerelmesek azt mondják "Az étel ízetlen, a táj most oly' színtelen."-Tévedés. Csak olyannyira nem tudja az ember észrevenni, hogy a létezésükről ilyenkor tudomást sem vesz. Ám az, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk még nem feltétlenül egyenlő annak nem-létezésével.
Többek közt ott a botorság. Az apró-cseprő hibák, melyeket el kell követnünk, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk. De vajon mi volna, ha az életet, amiben most vegetál, felrúgná és hanyatt-homlok menne, ahova a szíve húzza?
Csak a problémák. Mindkettőjüknek. Ez most nem arról szól, hogy megoldhatatlan volna a helyzet. Egyszerűen csak arról, hogy meg kell tanulnunk elengedni néha egy-egy álmot, hogy valóra válhasson. S azért az érzésért (mikor visszatér, mert hozzá fog hazajönni) megéri várni.
Csak ez egy szempillantásig nem egyenlő azzal, hogy nem pokolian nehéz...