Hirtelen csak egy szempár villan előtted az "újonnan" megismert mosollyal. Abban a pillanatban darabokra törik minden, s felépül egy új világ. Falak emelkednek-dőlnek, mint egy új birodalom kezdetén. Érzed, ahogy ajkai a tiédhez érnek és átfonnak a karjai, miközben már csak háttérzajként Bono próbál a legmélyebb érzelmeidre hatni. Nem köt le az élő legenda... Felharsan egy nevetés valahol a külvilágban a lehúzott redőny mögött, minek sejtelmes fénye megteremti azt az atmoszférát, amiben csak annyit érzel ÉLSZ. Egy új én alakult ki, aki hedonista módon hajszolja az élvezeteket, abból is csak egyetlen-egyet tud igazán átélni. A legfontosabb, hogy nem is sejlik fel, hogy létezik más is.
Mikor elereszti a kezed rájössz, egyszer ez is véget ér. A boldogságnak eme apró szilánkja viszont tovább fog ragyogni ezentúl minden kimondott szóban, érzékelteti magát minden mosolyban, s talán felcsillan minden apró könnycseppben is. Van, ami azzal, hogy véget ér, közel sem múlik el. Ami egyszer ilyesfajta érzést váltott ki belőled, hát megteszi bármikor máskor is. Nem szerelem ez. Valami egészen más. Semmi olyan, amit az ember átélhet minden pillanatban, vagy bárki által. Egyszeri és ettől olyan varázslatos.Attól, hogy nem tudod a búcsúzásban, vajon benne lesz-e a viszontlátás. Sosem lehetsz biztos abban, hogy ez a kéz még egyszer ugyanúgy végigsimítja a tiéd, s ez az ölelés, nem-e a legutolsó lesz...bármikor. Ne kérdezz, csak érezz és élvezd! Nem mindennap kaphatjuk ezt a sorstól. Minden okkal történik. Nincsenek véletlenek. Olyan emberek sem léteznek, akik minden ok nélkül szöcskeként szökkennének a mindennapjaid egy kiválasztott töredékébe, széttárt karokkal, hogy: Látod, itt vagyok!
Meg kell tanulni, hogyan tudsz úgy csókolni
először,hogy tán az utolsó lesz, s úgy, hogy
ne vegye észre mennyire imádod.
Szia,véletlen akadtam a blogodra,amit írtál és amit mondasz/mondani akarsz vele az azért nem kis dolog szerintem,és ha még ezt a nézetet sikerül is összehozni és élni csak a jelent és nem törődni se a jövővel se a múlttal az lesz a helyes mert sokan vagy a múltban ragadtak vagy túlságosan a jövőben élnek és nem veszik észre a jelen úgymond szépségét/kihívásait stb...
VálaszTörlésSzia, Szóval te így boldog vagy, sokkal jobb most ? :)
VálaszTörlésEz igazából nézőpont és gondolkodásmód kérdése,nem vagyunk egyformák :) Jelenleg én azt tartom előnyben ha a jelent próbálom megélni és kihasználni minden percét.
VálaszTörlésBoldog vagyok és kiélvezem, mert bánnám, ha nem tenném. Fiatal vagyok és felállok, ha esetleg elesnék, de jelenleg szállok <3
VálaszTörlés