2016. december 29., csütörtök

124.- Év végi összesítés

Sziasztok drágáim!
Mint minden év végén, ezúttal is leltárt készítek arról, hogyan telt 2016. De ezúttal leginkább a blogra kihegyezve (melynek minden bejegyzésében magam is megjelenek. ) 

Először is szeretném megköszönni egész éves hűségeteket. Minden megjegyzés és reakció által fejlődni próbáltam, s remélem sikerült is. Ami a legmeglepőbb számomra (s valahol a leginkább boldogító), hogy a Top 5 legnépszerűbb bejegyzés MINDEGYIKE IDEI! Ezt a fejlődés jeleként próbálom felfogni s, hogy igenis vannak emberek, akik vevők arra, hogy kimondják az igazat. 


Szóval (2016) és az elmúlt közel 3 és fél év legnépszerűbb bejegyzései a blogon:


1. 115.- Tetovált aljanép-Nyílt levél Dr. Halmai Lillának- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/115-tetovalt-aljanep-nyilt-level-dr.html 

   Bár a szóban forgó hölgyről azóta kiderült, hogy fiktív személy, így ezúton is szeretnék minden Halmai Lillától elnézést kérni, ettől függetlenül a mondandóján nem változtat. 

"Nem tudom a lelkemben hova tenni ezt a fajta fóbiát a "magunkfajtáktól". Mi a lelkünket, életünk fontos momentumait viseljük a bőrünkbe varrva. Ettől lennénk mi antiszociálisak és az ön szavait idézve rizikóhordozók? Nem látom a logikai összefüggést. Önnek eszerint bizonyára nincsenek például diplomás tetovált ismerősei. Nekem vannak. Szívesen bemutatnék párat."



2. 108.-Lotyók és műmájerek-  http://rockyviki.blogspot.hu/2016/05/108-lotyok-es-mumajerek.html

   Vulgáris és naturalisztikus ábrázolása a Y és Z generáció egyes problémáinak.

"Mert ennél diszkrétebben, vagy választékosabban ki sem tudnák fejezni, hogy "Haver, 2 Manhattan és addig kefélhetsz míg ki nem fulladsz!" A sok kis pöcsös meg csorgatja a nyálát és élvezkedik. Nulla meló és fullos élvezet, mert nekik több nem kell. Sivár érzelmi világuk nem társat kíván, csak az ösztöneik egy megfelelő méretű lyukat aznap estére. (Ha harangozni lehet benne az sem gáz. Lesz mit mesélni a haveroknak. A strigulát ugyanúgy be lehet húzni.)"


3. 114.- Végzet- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/114-vegzet.html

   Egy bejegyzés, amiben valóban kiadom ahogy abban a pillanatban éreztem magamat. Igazából, a mai napig szívem Top 3 bejegyzése közt ott van. Ha valaki kicsit is ismer és huzamosabb időt töltött velem abban az időszakban, akkor pontosan tudja, hogy ebbe a bejegyzésbe valahol belehaltam, mégis imádom. :)

"A szerelem a világ leggyönyörűbb hóhéra.. Mert meghalunk tőle is, nélküle is.

Ha mindent kockáztatunk azért, aki legfájóbb és legszebb pillanataink okozója egyaránt... Akkor lehet ezt mondani. Semmikor máskor. Ha nem hozunk áldozatot, dobhatunk sutba mindent, mert kalap szart sem ér.
Két ember véletlen találkozása nem létezik. Ahogy előre elrendelés sem, de a Végzet.. Akinek a létezését nem tagadhatjuk meg.. Aki képessé tesz arra, hogy bármit túlélj, s akár arra is, hogy az utolsó pillanatban véreztessen ki...
Ellenállni nem tudsz, felesleges volna, nem te vagy az erősebb. A te dolgod egy. Küzdeni. Az utolsó szívdobbanásig.."

4. 118.-Divat-allergia- http://rockyviki.blogspot.hu/2016/10/118-divat-allergia.html

   Nevében a tartalma. S úgy veszem észre nem csak szerény személyemet frusztrálták ezek a jelenségek. 

"Ugyanazzal a kéjes-élvezettel iszom a tejeskávémat, és eszem amit éppen megkívánok, akkor amikor jól esik. Bármilyen jó érzésű fitneszmucus-diétaguru szívinfarktust kapna, ha látná mennyire jó érzéssel rohanok szerinte a biztos halál fele, mikor bécsi kapu méretű bagólesőmmel elfogyasztom akár a rám kacsintgató szelet pizzát vagy sült húst."


5. 116.- A Tök(él)etlen háziasszony-1. Rész

http://rockyviki.blogspot.hu/2016/09/116-tokeletlen-haziasszony-1resz.html
  Bár azóta nem született még több része ennek a mini-sorozatnak, úgy néz ki, értékelitek, ha valaki nem próbálja tökéletesnek mutatni magát, s mesél arról, hogy a kezdő háziasszonyok milyen apróságokkal néznek szembe a mindennapokban. Máig jókat nevetek, ha eszembe jut. :D

"Majd eljött az első vendégfogadás ideje. Frissen tettem fel a kávét, ellenőriztem, hogy minden hozzávalóval rendelkezem-e, ami nekem ehhez szükséges, majd mikor ideért leültettem szépséges üveg-étkezőasztalomhoz és elindultam a mellékhelységbe egy bögre kíséretében. Első pillanatban humorral-undorral vegyített kitörő nevetés első jeleit véltem felfedezni az arcán, hogy én voltaképp mi az Isten nyilát óhajtok ott kezdeni, mire tájékoztattam, hogy a kávét igenis onnan fogja kapni. Nagy szemeivel, hatalmas pislogással bólogatott, hogy rendben, mert voltaképp kicsoda is ő, hogy megmondja nekem hol kellene tárolnom az egyik legfontosabb konyhai eszközöm."



És a személyes Top 5 bejegyzésem sorrend és kommentár nélkül :) 


- 114.-Végzet: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/07/114-vegzet.html


- 112.- Tűz és cigaretta: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/06/112-tuz-es-cigaretta.html


"Nem véletlen egyetlen érintésem sem, s valahol minden egyes pillantásomban megláthatod magadat, s egyaránt engem is. Mire felfognád közel kerültél hozzám lelkileg. Bennem az igény magva csírázik, nő egyre nagyobbá, s erősebbé, hogy halljalak. Nem kimondanod kell feltétlenül, hisz sokszor nincs szükség rá." 


-119.- Kitörés: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/11/119-kitores.html (Nálatok minden idők 9. legolvasottabb bejegyzése) 


"Kell a francnak a nyitott sportmerdzsó, a plasztikcsöcsök, a puszta lóvé, amit arra fordítanék, hogy a rothadó belsőmből üvöltő színtiszta ürességet palástolni kívánjam késekkel, varratokkal és sminkkel. Majd míg a fene nagy szabadságomról szónokolnék, amire olyannyira vágyom, észre sem venném mekkora undorító féreggé váltam. S nem azért, mert van pénzem vagy épp nincs, hanem mert azokon az embereken tipornék át, akik tűzön-vízen keresztül mentek volna Értem. Nem az ajándékaimért, a kocsimért, az áhított létszínvonalért vagy az üres ígéreteimért, amiknek egyre kevesebben dőlnének be. S mikor magamból kifordulva tekintgetnék minden nap a pohár fenekére, hogy "áhított életszínvonalam" terheit enyhíteni próbáljam jönnék rá, hogy az emberi értékek egyike sem megvásárolható. De akkor már késő volna, mert ilyen ez a show business tesókám.. "


-94.-Őszinteségroham: http://rockyviki.blogspot.hu/2016/01/94-oszintesegroham.html


"Nem fogom szidni a világot, sem az embereket. Magam intéztem ilyennek a dolgokat, én barátkoztam össze azokkal, akik számomra fontosak és a hulladék-embereket is magam vonzottam az életembe. Siránkoznék, hogy miért pont nekem, de azért mert megérdemeltem. Szükségem volt egy kis simogatásra, meg arra a pár pofonra is, ami kijózanított, hogy egyes dolgokat mennyire jól csinálok, másokat pedig olyan szarul, hogy rossz belegondolni. "


-15.-Szeszélyes káros szenvedéllyel: http://rockyviki.blogspot.hu/2013/08/15-szeszelyes-karos-szevedellyel.html (Az egyetlen kakukktojás, mert ez a bejegyzés 2013. augusztusában íródott) 


"Egy szál cigarettát szorongatott. 

Meredten nézve, ahogy minden szívásnál újra és újra felizzik, majd csak a füstje marad. Egy idő után teljesen leég. Míg el nem oltják, addig a hamvas felszín alatt égni fog az igazi tűz. Mely mindent felperzselve képes lenne gigantikus lángokkal nyaldosni mindent, hova elér és megállíthatatlanul, törtetve feléget mindent maga mögött. Mikor már nem állhatta tovább, egyszerűen csak eloltotta, s mint aki még a visszatérés ígéretével indul el, hagyta még egy darabig füstölögni." 

2016. december 28., szerda

123.- Fogadom...

Kedves humorral és (ön)iróniával nem rendelkező olvasóim, itt kérlek hagyjátok abba ezen bejegyzés megismerését, mielőtt sértődés lesz a vége. A következő "újévi fogadalmak" a képzelet szüleményei, melyek görbe tükröt kívánnak mutatni a mai kor társadalmának. Egy része saját negatív tulajdonságaim parodizálásán alapul s, hogy ez melyek, azokat a fantáziátokra bízom.

Fogadom, hogy rendszeresen mozogni fogok 2017-től! 
 
Ezt a fogadalmat tavaly is megtettem. Mondhatni nem túl sok sikerrel. Ez mindössze annyiban nyilvánult meg, hogy a narancsbőrösből karfiolrózsássá változott méretes kufferom kivonszoltam a hűtőig, hogy újabb adag nasival sirathassam meg (soha nem létező) kockás hasamat, feszes hibátlan bőrömet. A francba is! Hol az a töltött káposzta?!



Fogadom, hogy leszokom arról, hogy (időnként) átváltozzak hisztis lotyóvá!
   Nehéz napok alatt, pedig lényegesen elnézőbb velem a társadalom és a mikrokörnyezetem, de ez nem számít, mikor az ember bánatában már azon bőgni kezd, hogy önmagát el kell viselnie napi 24 órában. (Mindig mondtam is, némi cinizmussal, hogy megérdemelném a Béke-Nobel díjat, amiért heti 7 nap össze vagyok zárva magammal, mégsem mentem még világgá. Pedig higgyétek el drágáim, néha egy töredezett-kifakult-elvékonyodott-kemikáliákkal tönkretett hajszál választ el tőle.) 



Fogadom, hogy nem a közösségi portálon próbálok élni!
   Állandóan be kell csekkolni mindenhonnan, ahova az élet sodor minket. Időnként fiktív helyekről, mert az piszok Yolo, vagy mi a frász.. Rozsdás Rákolló, Csodaország meg az edzőterem (ugyebár.. lásd, első pont). Elgondolkodott már valaki azon, ha nem írja ki  Facebookra, hogy dögrováson van, akkor az meg sem történik? A baktériumok érzékelik, hogy nem vesznek róluk tudomást, nem kapnak 6 szomorú, 12 dühítő, 3 vicces és 15 like reakciót, így önmegsemmisítő hadműveletbe kezdenek és az eredetileg tervezett sebesség tizenötszörösével hagyják el mindennapok által megnyomorgatott kis porhüvelyünk. Míg az izomfejlődésben kifejezetten a legcélravezetőbb taktika, ha becsekkolunk a sarki edzőteremből, sőt az edzés után feltöltött, shakerrel pózolós fotó pedig Kiss Virággá, vagy Kathi Bélává varázsol akár napokon belül! 




Fogadom, hogy konfliktuskereső természetemen megpróbálok változtatni!
   Na jó, azt hiszem lehetetlen kihívásokra is szükség lesz a jövő évben! Igyekszem kutyából, szalonnává válni, azt mondani, amit mások hallani szeretnének, s fényesre nyalni mindenkinek a popsiját, aki felettem áll a társadalmi ranglétrán. Igyekszem lakatot tenni a Bécsi Kapu méretű bagólesőmre és vigyorogni, mikor a környezetem azt tartja megfelelő reakciónak! Így olyan pozíciókba is kerülhetek (a lovagló mellett) amelyekből meg tudom váltani a világot, s mindenkit olyan szolgalelkűvé tenni, mint amilyenné magam válok. 


2016. december 24., szombat

122.- Karácsonyi üdvözletben vallanék

A legtöbben az ünnepi jókívánságaikat a közösségi portálon osztják meg állapotfrissítés formájában. Magam is jó párszor így tettem. Majdnem mint mindenki más, eltekintve attól, hogy én mindig voltam olyan kis grincs, hogy hozzátettem kiknek szánom és, hogy akik egész évben az idegeimre mentek azok gebedjenek meg hol vannak, még ha biztos is voltam abban, hogy méter magasról tesznek arra, hogy mellőzniük kell az üdvözletem.
Idén másképp látom már. Nem tudom, hogy a mézes kávém teszi-e a lényegesen békésebb hangulatom, (még ha melegen is kell igyam. Elfelejtettem előző este lefőzni. Úgy kell nekem...) esetleg az, hogy jó ideje nem tudok aludni, vagy csak egyszerűen felnőttem (egy kicsit).
Nem kívánok senkinek rosszat. Teljesüljenek mindenkinek a legszebb álmai, legyen béke és szeretet az emberek szívében. Aki boldog az másoknak is jót akar. (Kezdem úgy érezni magamat, mint egy elcseszett szektás-hittérítő... Nem baj, néha belefér.)
Az üdvözlet, mint olyan általában nem túl hosszú, így szokásomtól eltérően én sem kívánom túl bő lére ereszteni.
Felvéve az eredeti fonalat.. Tudjátok, azt hiszem ezzel az évvel életem egyik legmozgalmasabb évét tudhatom a hátam mögött. Új ismeretségek születtek, amelyeknek egyikét sem bánom egy percig sem. Persze, van köztük olyan is, aki már most tiszta szívéből ki nem állhat, bár ettől csak nyugodtabb a szívem. Míg van aki gyűlöl, addig tudom, hogy valamit tényleg jól csinálok.
A sokkal boldogítóbb viszont az a tény, hogy olyan emberekkel kerültem kapcsolatba akik életre szóló nyomokat hagytak bennem, s olyan emberek (is) vettek körbe, akiket még élek, bármi történjék szeretni fogok. Akkor is, ha néha nehéz velem. Piszok bonyolult egy talány vagyok drágáim, de a szívem a helyén van, akkor is, ha az eszem nem mindig.
Ezúton szeretnék bocsánatot kérni azoktól a szeretteimtől, akiknek sikerült fájdalmat okoznom bármikor. Függetlenül attól, hogy előbb-utóbb ez minden emberi kontextusban elkerülhetetlen mindazonáltal úgy érzem ez kikívánkozik. Meggondolatlan voltam sokszor, hirtelen haragú, kötekedő vagy csak figyelmetlen. Rendeztem balhét akár nyílt utcán és sírtam ezek miatt néhányszor a szobám magányában is. Maradjunk annyiban, hogy megbántam, s aki úgy érzi indítson velem szemben tiszta lapot, s magam is így teszek. Nem ígérhetem meg biztosan, hogy rászolgálok (újra) a bizalmadra, vagy te az enyémre, mégsem látom értelmét az acsarkodásnak, vagy a tettetett közönynek. Mindkettő csendben gyilkol.
Vigyázzatok magatokra! Tömjétek magatokat degeszre és kívánom, hogy szem ne maradjon szárazon boldog kacajok nélkül és ember ne maradjon étlen-szomjan. Legalább ilyenkor ne.
Csóközön: Bonnie

2016. november 24., csütörtök

121.- Melegen ajánlom

A szeretet minden formája fontos
Pont ma olvastam egy igen érdekes bejegyzést, amelyben Alföldi Róbert vallott a homoszexualitásáról. [link: http://bouvet.cafeblog.hu/2016/11/23/alfoldi-robert-nem-vagyok-buszke-ra-hogy-meleg-vagyok/] (A monitor túlfelén ajánlom minden begyöpösödött bármifóbnak, hogy a későbbi hiszti elkerülése érdekében inkább x-elje ki a bejegyzést. Kivétel, ha nyitott egy minimálisan is arra, hogy másnak eltérő véleménye lehet.)
Sok-sok éve még pici lánykaként megkérdeztem édesanyámat a témáról, miszerint léteznek-e olyan emberek akik a saját nemüket szeretik. Ő elmondta a tényeket nekem mindenféle ítélkezés nélkül, így belém is azt a fajta toleranciát plántálva, amellyel ő is fordul mások felé. Ez a fajta hozzáállásom a mai napig tartja magát és ugyanúgy tudok örülni bármikor és bárkik közt, de őszinte szeretetet látok a világban. Nem vagyok hajlandó ilyen dolgok miatt megvetni bárkit, akár ismeretlenül.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek dolgok, amik nálam is képesek kicsapni a biztosítékot, de azok alapvetően olyanok, amelyek a normális viselkedésen jócskán túl vannak. (Szubjektív megítélésem szerint)
Sokszínű szerelem
Példának okáért ott a Pride. A színtiszta provokáció. Amennyiben ezt lehetne kulturált keretek közt lerendezni, mindenféle magamutogatás, feltűnési viszketegség, gyűlölködés, valamint közszeméremsértés nélkül, akkor felőlem az vonulna fel, aki csak akar. Ilyenkor a két ellentábor egymásnak feszül, miszerint "Egy magát kiművelt emberfőnek tartó ember nem vonulna fel bőrtangában egy pávatollal a hátsójában az Andrássy-n." valamint "A radikálisok minősíthetetlenül viselkedve bírálnak embereket azért, amilyennek születtek." Mindkettőben van valami.. Elvégre az éremnek mindig 2 oldala van.
A melegházasságról..
Egyedülálló szülő-gyermekeivel
Ebben a helyzetben is két hang hallatja magát leginkább. Az egyik oldalról azok, akik a házasság intézményének megszentségtelenítésének tartják, ha 2 azonos nemű kötné össze ilyenformán az életét, a másik részről pedig, hogy ugyanolyan joguk volna törvényesíteni a szerelmüket, mint bárki másnak. Őszintén én az utóbbi táborral értek egyet. A későbbi gyermekvállalás tekintetében pedig közel sem az a "legrosszabb" alternatíva, ha egy gyermek mondjuk azonos nemű szülőkkel nő fel. Mert aki szerint például egy agresszív-alkoholista szülő sokkal inkább formálja pozitív irányba egy kiskölyök jellemfejlődését, annak csak gratulálni tudok és javasolni neki, hogy kezeltesse magát. A homoszexualitás nem felvett szokás a magatartászavarokkal ellentétben. (Amelybe a fentebb említett problémát is beleszámítom.)

Miért nem tudunk egyszer ítélkezés nélkül tekinteni a másságra? Magunkkal kellene foglalkozzunk és a saját portánkon sepregetni, ahelyett, hogy ujjal mutogatunk..
Gondoljunk inkább bele a másik helyzetébe. S, ha nem is értünk feltétlenül egyet, legalább számoljunk el háromig.. Vagy harmincig.

2016. november 14., hétfő

120.- Használati útmutatók 1. Rész- A Férfiakról

Egyre több olyan cikkbe futok mostanában, hogy hogyan kell kezelni a két nemet, s a nagy általánosságok mellett igazán érdekes irományokba is botlok. Ma például ami kifejezetten tetszett az ez volt: http://pozitivnap.hu/eletmod/hasznalati-utasitas-ferfiakhoz-25-pontban

Na, de címhez hűen szeretném a dolgokat az érem mindkét oldaláról megközelíteni, s először elsősorban hölgytársaimhoz szeretnék szólni. Midőn egész életemben nagyon-nagy többségben fiú barátokkal áldott meg az Élet, így egy minimális rálátásom adódott az Erősebbik Nem vágyaira.

Hogyan kezeld a Férfit? Az első 5 pont
 1. Ne akard gyökeresen megváltoztatni!- Az egyik legkomolyabb gond, amit felfedeztem az évek során az az, hogy a lányok hajlamosabbak elkezdeni anyáskodni a szeretett mellett. S ez nem csak a gondoskodásban merül ki, ami természetes, bár egyre inkább "kihaló állatfajnak" látom az ilyen Nőket. Az ember úgy szeret bele a párjába, ahogyan van. S, ha már eleve olyan elvárásokkal megy egy kapcsolatba, amilyen mértékűt saját magával szemben nem tűrne el, akkor már ott ette meg a rosseb az egészet.


2. Engedd szabadon!- Igen, teljesen természetes (leggyakrabban az első időszakban), hogy minden percet vele töltenél. Minden éjjel vele vágynál elaludni, s reggel mellette ébredni. Szép is ez, de tudomásul kell vennünk, hogy ő is egy független félként érkezett ebbe a kapcsolatba. Megvolt az Élete már azelőtt is, hogy Téged választott volna. Dolgozik/tanul, családja, barátai, kötelezettségei vannak, amelyeknek továbbra is eleget kell tennie. Mindemellett pedig próbálja úgy igazítani a szabadidejét, hogy Veled is a legtöbbet tölthessen el és a barátait se hanyagolja. Ezért nem szabad neheztelni rájuk. Itt nem a prioritásokról van szó, hogy kevésbé lennél fontos neki, ha néha csap egy görbe estét a barátokkal, akár nélküled. Sőt, sokkal jobban fog hiányolni, ha ezekre a felvetésekre egy mosollyal reagálsz mintha kivered a hisztit és előtör a házisárkány, vagy a Nőstényördög, aki lelki terrorral akarja otthon fogni állandóan.

3. Adj magadra!- Tudom, vannak élethelyzetek mikor egyszerűen majdhogynem fizikai képtelenség teljesen puccba vágni magát az ember lányának, mert persze nekünk is megvannak a saját gondjaink. Ettől függetlenül oda kellene figyelni, hogy teljesen ne eresszük el magunkat etéren. Senki nem várja el, hogy a nap 24 órájában talpig sminkben, Victoria's Secret csipkefehérneműben készítsd el a 8 fogásos fejedelmi vacsorát. Nem végletekben kell gondolkodni hanem megtalálni az egészséges egyensúlyt, ami annyi, hogy ne állj úgy a kedvesed elé, ha fintorogsz a tükörbeli látványtól. (Nem az önértékelési gondokkal küzdő csajokról beszélek, az más lapra tartozik)

4. Legyél egyenes és korrekt! - A célozgatásból a pasik legtöbbje nem veszi a lapot, ők másképp vannak összerakva, talán pont azért, hogy nekünk is legyen elég vér a pucánkban leülni velük és megbeszélni a dolgokat. Természetesen nem minden nap rázúdítani szegény delikvensre az összes hibáját, amit 1886 telén elkövetett, de arra viszont szükség van, hogy egyenesen a szemükbe nézve megmondjuk nekik, ha valamire vágyunk. Sokkal jobban értékelik ezt ők is mintha burkoltan célozgatnánk aztán a fejükhöz vagdosnánk mit nem hajlandók megtenni. Illetve játszani sem korrekt az érzéseikkel, mert bármilyen hihetetlen mindnek vannak. Ha valami nem megy és menthetetlennek találjátok, akkor együtt kell megbeszélni a továbbiakat.,

5.-Szeresd és tiszteld!- Nem hittem volna, hogy egyszer ezt is szükségesnek látom majd beleírni, de valóban fontos kiemelnem ezt is. Nem egy lányt hallottam, aki olyan minősíthetetlenül beszélt a barátjával (nyilvánosság előtt is!) hogy kinyílt az én zsebemben is az a bizonyos bicska. Mindamellett, hogy olyat is hallottam, hogy mikor együtt elmentek bulizni a lány alkohol hatására kimutatta a foga fehérjét.. Vagy csatak készen üvöltözött,vagy a nemesebbik felét dörgölte más hímek ágyékához. Majd mindezek után még ő érezte sértettnek magát, mikor szakításra került a sor.
Drága Hölgyek, hát figyeljünk már oda, hogy ne igyunk annyit, hogy másnap a fejünket kelljen fogni mit műveltünk. (Természetesen ez a másik nem tagjaira is vonatkozik, de arról majd a későbbiekben)

Folytatása következik... 

2016. november 11., péntek

119.- Kitörés

Hamvadó cigarettavéggel kezemben ülök az éjszaka közepén a hófehér laptop előtt, s az Élet mikéntjén gondolkodom. Erőm teljében is lelkileg sérülten tüdőzöm le a biztos halált, s szemem előtt képek lebegnek, melyek nem hagyják, hogy békésen lépjek az álmok színes mezejére. Kísértenek démonokként utolsó pillanatok, mikor mára halott szeretteim utoljára láttam. 

Alkoholos bódítókkal teli üvegek kívánnak olyannyira magukhoz csábítani, s kezem nyúlna is feléjük, lábam nem indul meg. Egyszerűen a bennem lévő tartás nem engedi, hogy olyanná váljak, akit már akkor megvetnék mikor szembenézek vele a tükörben. Tudom, hogy ők sem akarnának ilyennek látni, s én sem tudnék szemükbe nézni az italos üveggel a kezemben, teljesen szétcsúszva. 
Könnyű azt mondani, hogy csak a szépre gondoljunk vissza. Ezekben a kezdeti időszakokban még maga az elképzelés is meddő. Nem kezdek bele az önsajnáltató monológba, miszerint így fogjuk végezni, s akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van... Élni kívánok, puszta létezés helyett.
Kell a francnak a nyitott sportmerdzsó, a plasztikcsöcsök, a puszta lóvé, amit arra fordítanék, hogy a rothadó belsőmből üvöltő színtiszta ürességet palástolni kívánjam késekkel, varratokkal és sminkkel. Majd míg a fene nagy szabadságomról szónokolnék, amire olyannyira vágyom, észre sem venném mekkora undorító féreggé váltam. S nem azért, mert van pénzem vagy épp nincs, hanem mert azokon az embereken tipornék át, akik tűzön-vízen keresztül mentek volna Értem. Nem az ajándékaimért, a kocsimért, az áhított létszínvonalért vagy az üres ígéreteimért, amiknek egyre kevesebben dőlnének be. S mikor magamból kifordulva tekintgetnék minden nap a pohár fenekére, hogy "áhított életszínvonalam" terheit enyhíteni próbáljam jönnék rá, hogy az emberi értékek egyike sem megvásárolható. De akkor már késő volna, mert ilyen ez a show business tesókám.. 
Míg a sznobok a magamfajta szabadságharcos elvekkel rendelkező kis porba fingó átlagmanyin csak hangosan nevetnek, addig magam folyton azon agyalok min tudnék változtatni, s voltaképp...bármin. 
Rájöttem mennyire szánalmas dolgokat műveltem eddig, még ha gyarlónak lenni egyszerre jogom és kötelességem is emberi mivoltomból kifolyólag. Titkoltam oly sokszor, ha valami boldoggá tett vagy épp ellenkezőleg. Romboló kapcsolatokban, próbáltam hitegetni a külvilág látszaton alapuló megjegyzéseiből saját magam, hogy mennyire jó nekem, s én vagyok a kiskakas...a szemétdombon. Olyan embereket féltem magam mellett tartani, akik tényleg a javamat vágyták.S ebből lett elegem drágáim.. 
Nem jövök a motivációs dumák egyik legjobbjával, hogy "Mától új életet kezdek!" vagy "Mindent másképp fogok csinálni!"... Okkal tettem mindent így eddig, s ha nem is mindig hoztam olyan döntéseket, amelyekre büszke vagyok, hosszú távon minden a javamra vált. 
Egyszerűen csak nem félek többé semmitől,veszítenem nincs mit. Kiállok az igazamért, felvállalom, ha szeretek és méltósággal állok minden hibám következménye elé. Mert biztos lesz még épp elég.
Azért (is), hogy egy napon mikor viszont látom azokat, akik számomra olyan sokat jelentettek büszkék legyenek arra, hogy önmagam maradtam meghátrálás nélkül akkor is, mikor a legtöbben már a lelküket eladták volna.. 


2016. október 26., szerda

118.- Divat-allergia

"A Paleo diéta megváltoztatta az életemet!"
" A szénhidrát maga az életveszély!"
" Legyél vegán a mai naptól!"
Üvöltöznek felém különböző oldalak hatásvadász szalagcímei és a felugró reklámablakok. Mégis hozzá kell tennem, hogy az intenzíven kitörő ellenérzéseken kívül semmilyen különösebb hatást nem fejtenek ki rám. Ugyanazzal a kéjes-élvezettel iszom a tejeskávémat, és eszem amit éppen megkívánok, akkor amikor jól esik. Bármilyen jó érzésű fitneszmucus-diétaguru szívinfarktust kapna, ha látná mennyire jó érzéssel rohanok szerinte a biztos halál fele, mikor bécsi kapu méretű bagólesőmmel elfogyasztom akár a rám kacsintgató szelet pizzát vagy sült húst.
Utána pedig nem állok a tükör elé félmeztelenül, hogy megkeressem magamon a felesleget, ami ezek által rakódott rám. Sőt, még csak el sem ítélem magamat, mikor néha így cselekszem. Úgy gondolom a szervezetem érzi mire van szüksége, az pedig akármi is, megadom neki.
Előre érzem az éteren át rám meredő rosszalló tekinteteket, hogy "Persze, cirka 20 évesen még megtehetem."-megnyugtatásul, később is megfogom.
Alapvetően bármilyen hihetetlen viszonylag egészségesen táplálkozom, legtöbbször zabkását reggelizem, sok zöldséget és húst fogyasztok, az édességeket leminimalizáltam, chipset meg szökő évente, ha veszek. Magamon azt vettem észre, hogy az ember szervezete egy idő után elkezd egészségesebb dolgokat kívánni. Mindemellett kb heti 5-6 alkalommal edzek. Nem hinném, hogy bármi miatt szégyellnem kellene magamat.
Őszinte leszek, az viszont, ha valaki divatból valamire allergiásnak vallja magát (feltűnési viszketegség) az szerintem roppant idegesítő. Akkor már nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy mellőzni szeretné az adott összetevőt?
Vannak olyan barátaim, családtagjaim akik bizonyos dolgokra érzékenyek, például gluténre, laktózra etc. Jómagam például minden halra és herkentyűre. (Igen, ilyen is létezik. Gyerekkorom óta akár csak egy falat és máris jön az "allergiás roham". Pedig bennem van, hogy ennék például egy füstölt lazacot, vagy harcsapaprikást, csak nem kockáztatok, mert egy falat is kicsinálhat.)

Egy huszárvágással eltérve a diétáktól.. Ami miatt viszont magam is rengeteg egészséges életmóddal foglalkozó oldalt követek az az, hogy motivációt ad és jó edzésterveket is lehet találni. Amit annyit szajkóznak mostanában, hogy mozogjunk.. Teljesen igazuk van.. A minap beszélgettünk édesanyámmal, hogy dédimamám még 75 évesen is kapálgatott békésen a kertjében. Bevallom töredelmesen, hogy lehetek bármilyen kondícióban szerintem ott dőlnék ki egy óra után. (Naivan azt hiszem, annyit talán kibírnék.) Mindemellett mit fogyasztottak ők? Sok zöldséget, kolbászt, hurkát, szalonnát, bort, pálinkát, mindamellett, hogy tojtak a koleszterinszintjükre és lövésük nem volt arról mi az a narancsbőr, az integetőháj, meg az úszógumi. Mégis szép kort megéltek. Hát gondolkodjunk már el!
Karban tartották testüket, szellemüket és sokkal nagyobb eséllyel érték meg a 70-80 évet mint a fityfasz divat-diétákon tengődő nemzedékem fogja.

Tehát a titok kulcsa abban rejlik, hogy felemeljük a kis hátsónkat, kerítünk valamilyen (bármilyen) számunkra szimpatikus mozgásformát és rendszeresen végezzük. Utána pedig minimális önfegyelmet tanúsítva végiggondoljuk miért küzdünk és ahhoz hogyan kell táplálkozni. Nem siránkozni kell, vagy múló divathóbortoknak hódolni.
Mert a trend változik, neked viszont a saját testedben kell leéld az életed, történjék bármi.