2016. július 19., kedd

114.-Végzet

"Nincs végzet csak, ha magad is bevégzed!"
Tele van a közösségi portál jobbnál-jobb idézetekkel arról, hogyan is kellene gondolkodnod, vagy élned a kis látszatéleted, amit mindenkinek mutatsz.
Szebbnél szebb helyekre jutsz el, mindenki a barátod, akik ellenségeid, mennyivel gyengébbek nálad, s voltaképp nem érnek semmit. El is hinném, csak a szemeden látszik a hazugság. Ott megjelenik egy kis árnyék, mikor épp a szíved hasad ketté, s Te mégis mosolyra húzod a szádat.
Elfordítod a fejed, ha erőszakot látsz, hallgatsz mikor hazudnak, kedveskedsz, miközben az arcába üvöltenéd mi van benned.
Az egész élet egy kibaszott színjáték. Őszinte pedig csak az, aki szeret. Érzéseket titkolni lehetetlen, hazudni róluk, hogy léteznek szintúgy.
Tüskékkel veszem magam is körbe a szívem, ide nem engedek senkit. Igyekszem nem rést hagyni, ahol besétálhatnak. Felnyársalok ártatlanokat, akik megpróbálják, magam pedig csak ülök, hátamat a falnak vetem, s a fejem csóválom. Miért teszik, ha tudják mi lesz a vége? Maguk sétálnak bele a halálba...
Magam kisurranok a hátsó bejáraton, ahol egy olyan embert látok, akinek mindig emelt főjében hatalmas viharok dúlnak. Mikor a szemembe néz, a saját végzetem látom. S mégis megfogom a kezét, magam csempészem be a vészkijáraton. Megismerem a történetét, s szép-lassan a tüskék még magasabbra nőnek, amelyben lesz egy gyönyörű botíves kapu. Megtört a páncél, elszakadt a húr, kifolyt egyetlen csepp a pohár vízből, s szép-lassan folyt végig mindenen, miközben hömpölygő folyóvá vált.
Innentől nem az ölt, ami szegény próbálkozók szívébe fúródott, hanem ami gyilkos-lassúsággal, kínzó fulladással küldte őket a mennybe, vagy a pokolba..
Magam pedig úszok. Élvezem, ahogy körülölel, lágyan simogatja a bőröm, miközben tudom, hogy egyetlen rossz mozdulattal vethet véget parányi létemnek. S ezért nem a víz lesz a hibás, hanem én, aki azt hittem egyenrangúak vagyunk..
Annyiszor hallottam, hogy "feltétel nélkül szeretni" meg "elvárások nélkül".. A szerelem a világ leggyönyörűbb hóhéra.. Mert meghalunk tőle is, nélküle is.
Ha mindent kockáztatunk azért, aki legfájóbb és legszebb pillanataink okozója egyaránt... Akkor lehet ezt mondani. Semmikor máskor. Ha nem hozunk áldozatot, dobhatunk sutba mindent, mert kalap szart sem ér.
Két ember véletlen találkozása nem létezik. Ahogy előre elrendelés sem, de a Végzet.. Akinek a létezését nem tagadhatjuk meg.. Aki képessé tesz arra, hogy bármit túlélj, s akár arra is, hogy az utolsó pillanatban véreztessen ki...
Ellenállni nem tudsz, felesleges volna, nem te vagy az erősebb. A te dolgod egy. Küzdeni. Az utolsó szívdobbanásig..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése