Na, de most komolyabbra véve a dolgokat... Az elmúlt rövidebb-hosszabb időszakban Bonnienak is az Élete részévé váltak az ilyesfajta dolgok. (Nem, nem mondom ki, hogy Életmódváltás- mert elcsépelt, mindamellett, hogy a kifejezéstől is a falra tudnék mászni, mert nekem teljesen negatív töltetű a dolog. Mintha eddig két évtizede, csak szeméttel táplálkoztam volna, amellett, hogy csak a tv-néző izmaimat fejlesztettem, plusz még emberileg sem álltam meg a lábamon. Szóval bármi csak ne ez...)
Ezen okokból kifolyólag igen gyakran felmerül ez témaként is, akár hétköznapi beszélgetésekben is. De előre szólok: Ez az írás az én véleményemet tükrözi. Ha valaki másképp gondolja, szíve joga..
Mindenkit érnek az életében kisebb-nagyobb traumák, amelyek megítélése az adott egyén számára szubjektív, (midőn ugyanazokat a dolgokat nem éli meg két ember ugyanúgy). De lényeg, hogy általában, ha valaki gyomorszájon rúg az általa valóságnak tartott illúzióval, miszerint "Te meghíztál!" "Elhagytad magad!" vagy szűk a nadrág, ami 1-2 hónapja még jó volt, netán az archívumból előkerülnek olyan fotók, amelyeken legszívesebben kikockáznánk a fejünket, mert nem akarjuk a nevünket adni a saját külsőnkhöz, akkor állunk neki. Az esetek többségében megfelelési kényszerből amely lehet valaki mással szemben, vagy akár önmagunkkal. De mindig van egy ok. Egészen addig míg ezt motivációként és célként nem tűzzük ki. Telik az idő. Nekiállni először vagy másodszor nem túl nagy kihívás, végigvinni az elképzeléseid és szívből küzdeni viszont csak a legnagyobb harcosoknak adatik meg. Bárki válhat azzá, ha képes legyőzni a saját ego-ját, amely megpróbálja visszahúzni. Csak el kell dönteni mi éri meg jobban. A legnagyobbak is elkezdték egyszer, s akár már vasárnap nekiálltak, hogy egy nappal előrébb legyenek azokhoz képest, akik csak "majd jövő héttől".
Rendben, tételezzük fel eljutottunk odáig, hogy rávette magát az ember. Terem vagy otthon?
Ez alapján 3 típust különböztetünk meg:
- 1. Akik anyagilag nem engedhetik meg a termet (van, amikor teljesen érthető)
- 2. Akik luxusnak/fennhéjázásnak tartják (ehhez nem fűznék kommentárt, mert nem bírnák el a karakterek a stílust)
- 3. A szegett szárnyú madár (Avagy a magamfajta, akit épp eleget piszkáltak már ahhoz, hogy bármiféle közösségi mozgásformák puszta gondolatától is leverje a víz. Nem izgatja már, hogy mások mit gondolnának, de felmerül benne a gondolat, ahogy a legközelebbi negatív hangvételű hozzászólással zavaró egyén arcába beletol valami nagyot, keményet, súlyosat, izomból...)
A testépítésről férfiak terén: Van a Férfi, aki képes szívvel végigvinni az elképzeléseit. Lemegy, majd otthon sem a chipset tolja kilószámra az arcába colával, hanem odafigyel a táplálkozására. Idegesítő, vagy fennhéjázó? Nem, csak elhivatott. Szerintem tiszteletreméltó a hozzáállás. Sz@rból nem lehet várat építeni. (Vagyis de, lehet, csak, ha a nyakadba borul belefulladsz..)
De még itt is több hibába bele lehet futni. Például azokba, akik csak a felsőtestükre edzenek. Ennek nem látom túl sok értelmét azon kívül, hogy a butább tyúkoknak lehet vele villogni, hogy gyúrni jár.
 |
| Ahogy elnézem, ő is túledzette magát... |
Nők terén: Na igen, sokaknál megy a hiszti a barátnőknek (akinek nem inge...), hogy hurkás a poci, hájas a popsi, majd nagy bánatában lenyom egy kiló süteményt és benyomja az Esmeralda és José Armando románca című ismeretterjesztő műsort a Romantika tv-n. "Nem fogok edzeni, mert túl izmos leszek!"- a világ legnagyobb hülyeségeinek egyik legékesebb példája... Akaratán kívül még senki nem lett izmos a történelem során! :D És csak remélni tudom, hogy ezt soha, senki nem gondolta egy percig sem komolyan. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése