68- Szebb jövő

Százszor gondoltam már végig a pillanatot, mikor ezek a sorok számtalan leütés által életre kelnek. Egy szóból, hogyan válik gondolatok serege, mik alakzatot fel nem véve cikáznak fel-alá, míg egyszer valamelyik be nem üt egy szöget a fejedbe. Elültet egy gondolat magvat, melyet ápolsz, sosem hanyagolod el felejtéseddel, s láss csodát megszületik... A pillanat, amire vártál oly rég...
S mikor már ott tartasz, hogy egy lépés csak a végtelen...megállsz. Visszatekintesz. Leülsz, háttal a jövőnek, mert tudod mindjárt úgyis leporolod magad, hogy rájöjj arra, a séta alatt léptekből szárnycsapások lettek, hiszen megtanultál repülni a legszebb vágyaiddal, mikor a szemed láttára lesznek belőlük a valóság legédesebb pillanatai.
Mégis tudod, sosem felejtheted el, honnan indultál, s kiből váltál azzá mára, aki felhúzza a kabátod mikor odakinn csípné a szél meztelen bőrödet, s reggelente rád mosolyog a tükörből. Aki teszi egyik lábad a másik után. Pontosan tudod ki ő. S ez a merengés nem annak a múltnak adózik tisztelettel, ami valaha szép volt, hanem minden nehéz momentumnak, mikor csak pakolták egyik mázsás súlyt a hátadra a másik után, s te mégis felszegett fejjel mentél tovább.
Minden ember törékenynek születik, bármit is enged láttatni magából. Ez a fejlődés első fázisa. Mondhatjuk úgy is, egy vastag tölgyfának születsz. A legnagyobb szél sem ingat meg, de egy nagyobb vihar képes kettétörni annyira, hogy akár bele is halhatsz..
Ahogy napról-napra bölcsebbé válsz, úgy lesz belőled egy egyszerű tóparti nádszál. Az, ki képes egy enyhébb fuvallat előtt is meghajolni, de a legnagyobb vihar sem töri össze, mert megtanulta tisztelni a gyengébbet is.
Így működik az élet. Tisztelni kell mindent, ami az életben megtörtént velünk. El kell engedni mindent, ami feleslegessé vált, hogy teret engedj annak, ami hozzád tesz, s nem belőled elvesz. Úgy, mint harag, düh, vagy mélabú. Egyszerűen csak, mikor leülsz az útra a cél előtt, nézz vissza egy percre. Bólints együtt érzőn, mikor látod magadat, amint hibáidat elköveted, s abban a pillanatban már a halálnál is biztosabban tudod, hogy mit kell tenned legközelebb. Engedj meg egy elégedett mosolyt, amint megpillantod sikereidet. Ahogy helytállsz, mint társ, barát, vagy épp csak, mint egy személyiség. Légy büszke mindenre! Hisz minden által több lettél.

Mert a türelem rózsát terem ;)

A viharfelhők közül már szűrődnek ki az első napsugarak, hogy tudd, vége van. Hamarosan visszatér, mint a leggyönyörűbb napsütés életed egén. Túléltétek a vihart! Távolról fogtátok egymás kezét, s mindketten rádöbbentetek arra, kik azok, akik falként biztosítják mögöttetek a biztos hátteret.
Voltak, akik elbuktak ebben a csatában, s így kikerültek az életedből. Ne sajnáld! Azok maradtak benn, akik igazán odavalók.
"S boldog vagyok, hogy ezt a döntést meghoztuk. Nem érdekelt ki mondja azt, hogy nem fogjuk túlélni. Nekünk csak az számított, hogy hónapok múlva együtt hajthassuk álomra a fejünket újra."- s nekik volt igazuk.
Túlélték, megerősödtek, s, mint a mesékben élhetnek tovább boldogan, míg meg nem... :)