53.- Lucifer

Üdvözeletem!-lépett be a bukott angyal az ajtón. A cigarettája fekete volt, mint az ő szíve, s égett, mint sok száz bűnös a pokol szívében. Mosolyogva a földre hamuzott, majd nem törődve azzal, hogy beletapossa a fehér padlószőnyegbe, elsétált a fotelig, majd komótosan keresztbe tett lábakkal elterpeszkedett és démoni mosollyal feltette a kérdést: Miben segíthetek?

- Emlékszel még rám?- feszengett a lány..- A nevem...
- Bonnie Parker-mosolygott negédesen. - Az egyik kedvenc kis ügyfelem voltál világéletemben. A magadfajták miatt nem mehettem még nyugdíjba. Igen élénken él még bennem az emlék, mikor először meginvitáltál egy kávéra és egy baráti csevejre. Annak is jó vége lett. Apropó.. Hogy van Clyde?- vigyora már-már negédesnek szánt vicsorgásba ment át és szabályosan üvöltött róla, mennyire élvezi a régi alkujukon való nosztalgiázást.
Igen. Sok-sok évvel ezelőtt egy tavaszi délutánon egy randevú képében találkozott Lucifer egyik legjobb tanítványával. Lehetőséget kapott a fiútól, hogy megtanulja mit jelent várni és mi is az igazi szerelem definíciója. Mint egy heroinosnak, mikor már elvonási tünetei vannak és adnak egy kis anyagot. Bármire hajlandó cserébe nyomorult kis életéért. Nos, ugyanez játszódott le. Nem evilági volt a kapcsolat, ami kialakult köztük. Túl jó, sőt... Túl tökéletes. Hiszen, ki hinné el, hogy az ördög tanítványának egy kamaszlány megolvasztja jégbe zárt szívét? Hogy bármire képesek lennének érte, akár még arra is, hogy feladjanak érte mindent az életük árán is? Ki tudna épkézláb magyarázatot adni arra, hogy tökéletesen működik a telepátia két "ember" között? Egy kis időre talán egy lélekké is váltak...
- Remélem azért jól van... - mondta főhősnőnk és már legkevésbé sem türtőztette az érzéseit régi ismerőse előtt. - Mondd, szerinted csak egyetlen igazi létezik a világon mindenkinek?
- Drágaságom, ne sírj!- mondta behízelgő hangján és odaült az ágyra, ahol a lány görnyedezett könnyeivel küzdve. Maga elé emelte kezét, melyen vékony, hosszúkás ujjai reflexszerűen elkezdték a lehető legfinomabban lesöpörni a könnyeket. - Te kérted ezt tőlem.
- Csináld vissza! Gyűlölni akarom és a lába elé köpni az utcán!
- Nyugodj meg.. Ezt miattad nem tehetem meg. Olyan mélyre temetted ezt magadban, hogy erre már az én erőm sem volna elég, hogy visszacsináljam...
- Ilyenkor mi a teendő?
-Semmit nem tudunk tenni. Őt életed végéig szeretni fogod. Ámde, van egy hasonló ajánlatom...
- Hallgatlak!- ugrott fel főhősnőnk ezekre a mondatokra.
- Tudsz még szeretni. Látom benned az érzés magvát, amelyet senki másnak nem engedsz gondozni, mert a legapróbb hibáért felvonsz még egy réteg falat magad köré. Ámde az életedbe hozok valakit, akit tudat alatt fogsz közel engedni magadhoz. Nem vágysz rá, nem kaparsz, s mégis közelebb engeded magadhoz, mint az elmúlt években bárki mást.
- Túl jól hangzik...-vonta fel szemöldökét.- Neked ebben nem lenne üzlet.
- Okos lány vagy te, Bonnie Parker. - csillantak fel a szemei. Valóban, nekem a boldogságban és kiegyensúlyozottságban nincs élvezetem.
- Tehát, mit kérsz? A fél életemet?
- Azt meg pláne nem!- nevetett fel a démon, majd belenyúlt vérrel díszített cigarettatárcájába, s egy újabb szálra gyújtott.- Adok neked egy-egy falatot a világ legfinomabb tortájából, amit jelenleg kínálni tudok neked. Élvezheted pár falat erejéig. Addig tökéletes lesz, majd.. elveszem tőled és a falhoz vágom. Aztán megpróbálom csillapítani étvágyad egy másikkal. Finom lesz az is, de nem annyira, mint az első volt. S te dönthetsz... Lenyalogatod a kedvenced a falról és kapsz egy-egy ízlelésnyi mámort, vagy beéred a másikkal...
- Mintha kezdeném érteni... Tehát... Megszeretek valakit és elveszed tőlem?
- Pontosan. Egy nap a mennyben, majd harminc másik a pokolban.
A lány habozni kezdett... Esze vehemensen tiltakozott a gondolat ellen, hisz tudta még inkább megnehezíti a saját dolgát, míg a szíve azt súgta, nem lehet baj...
- Rendben van.- nyújtotta kezét csukott szemmel a démon felé, aki finom mozdulatokkal átfonta vékonyka kezét, nagy férfias kezével.
- Élvezetes játék lesz.- mondta hangjában perverz élvezettel. - A tortákat rendszeresen fogod kapni, csak gyomorrontást ne kapj egyszer a nagy habzsolásban.-kacsintott búcsúzóul.

"És apropó. ha a játék nem lesz elég izgalmas, előkerítem drága Clydeodat a múltból pár pillanat erejéig, hogy még inkább élvezzük ezt a kis játékot, s meglátjuk, mennyire boldogulsz a mi kis démonjainkkal."- majd széttárta szárnyait, s kiröppent az éjszakába, amelynek anyja kegyelmébe fogadta őt, s a sok gyarlót, ki fiát tekinti pillanatokra igazi urának.. 

52.- Húzd ki magad husika!

"Nők..."-szokta Bonnie és legjobb barátnője Nancy mondogatni a lehető leglekezelőbb hangsúllyal, mikor meglátnak egy tinicsipát, vagy egy szebb napokat élt tyúkot, akire ugyanúgy ráborult a Rossmann összes kozmetikuma, mint fiatal utódjára.
"Tudnám, mire jó ez?"-töprengett főhősnőnk pillanatnyi szabadidejében. Hajáról csepegett még a víz, mikor lábujjhegyen betipegett szobájába és elindította újra kedvenc dalait. Kecses mozdulattal arrébb hajította a törülközőjét és belenézett a nagy tükörbe szekrénye ajtaján.
"Hát, ez vagyok én.."- méregette magát. Életének ahhoz a szakaszához ért, mikor nem az elbújt párnácskákat vizslatta magán, hanem azt, ami tetszik neki Megfogadta, többé nem foglalkozik azokkal, akik a vélt vagy valós pluszokat keresik rajta. Azoknak ott kell lenni, mindemellett... azért továbbfejleszti magát.
"Fullos csaj leszel.."-csendült fel fejében a hang, aki ezt ösztönzésnek szánta.

Hölgyek, urak tisztázzunk valamit. Az a NŐ szép, aki magabiztos, van stílusa és mosolya az egyik legélesebb fegyvere. Nem számít, hogy citromsárga, hófehér, esetleg hupikék, csak nem rejti magát vonzónak álcázott maszk alá. Inkább ne fogadjon el minket mindenki, minthogy két lábon járó Hammerite festékpalettának álcázzuk magunkat. Push up? Ugyan minek? Csak az önbizalmukat próbálják vele a csajok feltornázni. Hiszen, hát kicsoda a média, hogy megmondja, hogy nézz ki és mire költsd el a kereseted? Fogyassz és folyton csak fogyj... A saját nyomorukat próbálják belénk plántálni, mert az, hogy adsz magadra nem jelent havi szinten több tízezreket a szépségszalonokban...
Kedves uraim! Kérem legyenek tekintettel arra, hogy a nők önöknek próbálnak a legtöbb esetben megfelelni. Maguknak szól a smink, a ruha, a frizura... Feleslegesnek találják? Ja, kérem... Éreztessék velünk, hogy nem ez a fontos. Dicsérjenek néha, ha úgy látják van miért. Egy hölgy tükröz mindent, így a párját is... Na meg köztünk szólva önök is mosolyra vágynak, mikor szívük hölgyét meglátják, nem kezükben a sodrófára. ;)

51.- Egy csók Nikki Sixxnek

Gyengelelkű olvasóim, kérlek itt hagyjátok abba! Ne kínozzátok magatokat azzal, hogy ezen soraim tovább tanulmányozzátok, mert Bonnieból kitört a pokol legangyalibb démonja..

Felszállt a buszra és megszűnt a külvilág, a feje lüktetése is a távolsággal egyre jobban tompult. Mintha otthagyná azt, ami elvárja tőle, hogy egy kibaszott ideál legyen formás seggel, tökéletes alakkal és 180-as IQ-val. "Ne ragaszkodj ennyire! Ne bújj! Fogyj még! Akarj jobb lenni!" Bonnie pedig csak egy hatalmas bemutatással búcsúzott idejekorán attól, amit annyira várt. Előkapta a Heroinnaplókat és falta a sorokat. Ahogy Nikki Sixx teljesen bedrogozva úgy írt az életről, a szexről, a drogokról, a Rock&Roll-ról, hogy bármilyen konzervatív, vagy normál idegzetű ember a puszta olvasástól is ideg összeroppanást kapott volna... Na, így kell hatásosan szortírozni a közönséget. Mikor elkezdi fejtegetni, hogy a heroint már csak a farkába tudta beszúrni, mert csak ott volt rajta ép ér.. A hideg rázta, s mégis arra késztette, hogy folytassa.
Ahogy kiszáradt szájához emelte az eperlevet, amitől úgy érezte egy pillanatig felfrissül... Tévedett. Az első korty, ahogy a nyelvéhez ért, egészen más volt. Mintha vér volna... Sixx vére, ahogy a fegyverekkel teli szekrényben bassza szét a vénáit a törött tűvel, hogy végre anyaghoz jusson.. Fenomenális ez a fazon. Majd miután vámpírkodásom abbahagyta, a sorok elkezdtek újra futni a szeme előtt.

Teljesen beállva írt Vanityről. Az örök szerelméről, aki sosem létezett. Felemelő, ahogy ez a fazon meséli, hogy egyik csajt a másik után elégítette ki negédes sikolyukig, majd mikor azzal végzett jött a következő, végül az éjszaka közepén elküldött mindenkit a vérbe, hogy visszatérjen szenvedélyéhez és a démonaihoz.
Halhatatlanná vált bennem a Mötley legendája. Puszta írásával kihozta belőlem a démont, ami bennem szunnyadt és a Nőt. Aki felteszi a pilótaszemüveget és az égő cigarettával szájában, felemelt középső ujjával hátrapillant és legangyalibb mosolyával megkérdezi az addig bálványozott sráctól... "Na, ilyet még nem basztál, mi?"

50.- Egy-egy szín a palettáról

A bizalom tünékeny, akár az idő. Az embernek van egy bankszámlája, amely minden reggel újraindul és kegyetlenül veszi le az összeget a számláról. Ami megmarad, azt másnap nem lehet felhasználni, de újrakezdheted. Van aminek nem sok nullázódásra van szüksége ahhoz, hogy az a bizonyos kassza többé ne töltődjön újra. 

Bonnie mindig is hajlamosabb volt szemet hunyni mások hibái felett... Van pár dolog, amire harapós, de sok szempontból a kellőnél is toleránsabb. A dombon ülő fűcsomó felé is hajlamos bizalmat tanúsítani anélkül, hogy végiggondolná voltaképp kiérdemelte-e, vagy csukott szemmel rámutatott és megszavazta neki. Kritikus szemmel nézve egy naiv kislány, aki még hisz az emberi jóságban. Márpedig, ha valaki leplezetlenül kinyilvánítja, ami a szívét nyomja, az én vagyok és magam is így gondolom. Mégsem tartom ezt alapvető emberi hibának, amire az okosak csak legyintenek és azt mondják: "Kicsi lány, majd kinövöd, ha megtudod milyen igazából ez a világ."

Kacagj, de tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy semmi sem fekete, vagy fehér. Tény, hogy vannak emberek, akiket hajlamosak vagyunk csak utóbbi színben látni, de ezt hívják szeretetnek és ezzel nem lehet mit tenni. Aki feláll és elindul az élet útján, párszor meg fog botlani, esetleg össze is töri magát, de aki erős feláll. Sőt, még heg is marad rajta, hogy akárhányszor ránéz rádöbbenjen mi van mögötte, s ne nézzen vissza többé, csak a jelenbe és előre. 

Ezért kértelek arra az előző bejegyzésben, hogy csak érezz és élvezd. Nincs ember, akinek ne csalhatná minden áldott reggelen vagy éjszakán egy személy mosolyának csak a puszta kósza gondolata is ezt az ábrázatot az arcára. Mikor a reggeli nyújtózás közben rád tör egy finom nevethetnék a boldogságtól, egy dal is forrósággal tölti el a szívedet, s leginkább az időben köszönésnek tűnő udvariasság, mellyel az adott napszakra vonatkozóan azt kívánja neked, teljen igazán kellemesen... Az élet apró örömei. Ha hajlandó vagy mindennek a jó oldalát nézni, akkor leszel csak igazán boldog és önmagad. 

Végezetül pedig nagyon szépen köszönöm drága olvasóimnak, hogy folyamatos figyelmetekkel arra késztettetek mindig, folytassam. Hamarosan 6000 emberről lesz elmondható, hogy betekintettek Bonnie világába és ezért nagyon hálás vagyok nektek. 

Millió ölelés:

Bonnie P.

49.- I'll be there for you

Vannak pillanatok az ember életében mikor csak a mának tud élni. Tudja, érzi a csontjaiban, hogy létezik még egy halvány szürkeség és egy fehér fény. Hogy melyik-melyik? Nem tudja. Nem érzi hova tart, fogalma sincs, hogy honnan jött és teljesen hidegen hagyja.

Megszólal egy búgó hang, a régi kazettában pereg a szalag. A csend egy kis csavarral. Nem vonja el semmi a figyelmed. Dobban a szíved. Hallod. Ahogy a szuszogásának nesze belopja magát a füledbe...elmosolyodsz. Felcsendül a dallam, s halvány mámorodban kutakodsz az elmédben azt a momentumot keresve, mikor utoljára szólt a dal a poros kis hanghordozóról.
 Hirtelen csak egy szempár villan előtted az "újonnan" megismert mosollyal. Abban a pillanatban darabokra törik minden, s felépül egy új világ. Falak emelkednek-dőlnek, mint egy új birodalom kezdetén. Érzed, ahogy ajkai a tiédhez érnek és átfonnak a karjai, miközben már csak háttérzajként Bono próbál a legmélyebb érzelmeidre hatni. Nem köt le az élő legenda... Felharsan egy nevetés valahol a külvilágban a lehúzott redőny mögött, minek sejtelmes fénye megteremti azt az atmoszférát, amiben csak annyit érzel ÉLSZ. Egy új én alakult ki, aki hedonista módon hajszolja az élvezeteket, abból is csak egyetlen-egyet tud igazán átélni. A legfontosabb, hogy nem is sejlik fel, hogy létezik más is.
 Mikor elereszti a kezed rájössz, egyszer ez is véget ér. A boldogságnak eme apró szilánkja viszont tovább fog ragyogni ezentúl minden kimondott szóban, érzékelteti magát minden mosolyban, s talán felcsillan minden apró könnycseppben is. Van, ami azzal, hogy véget ér, közel sem múlik el. Ami egyszer ilyesfajta érzést váltott ki belőled, hát megteszi bármikor máskor is. Nem szerelem ez. Valami egészen más. Semmi olyan, amit az ember átélhet minden pillanatban, vagy bárki által. Egyszeri és ettől olyan varázslatos.
Attól, hogy nem tudod a búcsúzásban, vajon benne lesz-e a viszontlátás. Sosem lehetsz biztos abban, hogy ez a kéz még egyszer ugyanúgy végigsimítja a tiéd, s ez az ölelés, nem-e a legutolsó lesz...bármikor. Ne kérdezz, csak érezz és élvezd! Nem mindennap kaphatjuk ezt a sorstól. Minden okkal történik. Nincsenek véletlenek. Olyan emberek sem léteznek, akik minden ok nélkül szöcskeként szökkennének a mindennapjaid egy kiválasztott töredékébe, széttárt karokkal, hogy: Látod, itt vagyok!

Meg kell tanulni, hogyan tudsz úgy csókolni 

először,hogy tán az utolsó lesz, s úgy, hogy

ne vegye észre mennyire imádod.