19.- Moments

Érzem a blog kinézetének módosítása után kapni fogom az oltást a hátam mögött, melyekkel "radikális nézeteimet" óhajtják bírálni. Tisztázni szeretném az elején, hogy ez a magánügyem, hogy miben hiszek és mit gondolok. Ezen a téren sem tud senki befolyásolni. A gondolataimmal  senki sem lesz tisztában továbbra sem. ;) 

Rátérve Bonniera, az ő élete még mindig sínen volt. A szürke hétköznapok replay-ével megtanulta újra, mi a társas magány és a pillanatnyi örömök. Amikor 10-en is körbeveszik, mégis csak ül és néz ki a fejéből. Kissé talán indiszponált is azokban a pillanatokban. Néz ki a fejéből és, ha valaki hozzászól, megint csak úgy döbben rá újra hol is van, mintha egy kisebb szívroham és egy nagyobb kóma után kapna észbe. "Tessék?"- pislog körbe, s mindenki csak fejcsóválva nézi. Pár perc eltelte után, viszont mindenki képes napirendre térni efölött a kis incidens fölött és folytatja saját unalmas kis hétköznapjait. Ámde egy-egy fárasztó óra után, olyan jól esik összehordani minden hülyeséget egy-két baráttal és ezen könnycsordulásig nevetni. Mintha éppen ez lenne a legjobb dolog az életünkben. Bonnie is így élt. Kissé monotonitást idézett elő a hétköznapok sorozata, mégis megtanulta igazán értékelni a fontos dolgokat. A Matt-tel töltött pillanatok is még csodásabbnak tűntek számára, holott nem hitte, hogy mindez fokozható volna. :) Konzekvenciaként pedig csak ennyit vont le: Minden reggel van miért felkelni! :)