-Nem, én Jennifer vagyok. Kérlek nyugodj meg Marty. Csaknem 2 órát aludtál egyfolytában.
- Borzalmas volt. Álmomban egy olyan világban jártam, ahol az őszinteség szinte az egyik legnagyobb kuriózum. Ahol minden második ember az életemről faggatózott, s ennek is talán csak a töredéke, aki valóban velem örülne, ha az életem normális kerékvágásba kerülne. Mindamellett, hogy ott még szeretni is csak kételyek közt lehetett.- Nincs semmi baj, újra itt vagy 2016-ban. Bár attól tartok, ez sajnos mind igaz."
Kedves Marty!
Ha számításaim helytállóak, akkor ezt a levelet 2016. október 12.-én este 9 körül fogod kézhez kapni.
Megnyugtatásul közlöm veled, hogy élek és virulok, ám bár folyamatos gyomor tájéki görcsöket okoznak azok az elmémben születő képek, amelyek kísértenek néha. Időnként. Sőt, igen gyakran. Mikor az van bennem, hogy nem tartasz érdemesnek arra, hogy... hiszen úgyis tudod..
Ez legyen az én problémám. Reszortom mindössze csak a tájékoztatás és az érdeklődés a te hogyan léted felől.
Tudod, van amikor az Élet várat bennünket, s magam úgy látom a jó dolgokra megéri. Mégis bennem van az ösztön, ami hajt, hogy bizonyítsak, több vagyok annál aminek látszom, annál meg pláne, amilyennek időnként érzem magamat. Félre ne érts, nem mástól várom a megerősítést, nemvagyok az a fajta aki a világhálóra töltögeti fel naponta a selfiejeit, hogy emberi értékeit a lájkok számából próbálja megállapítani, hiszen tudom semmit sem ér.
Ilyenkor próbálom eszembe juttatni a mosolyod, s ezzel egy időben felcsendül fejemben a nevetésed. Ahogy filmezünk elbújva, s magadhoz szorítasz.. Mikor megmosolygod, ahogy aggódom a főszereplőért, s ennek hangot is adok. Te pedig csak magadhoz szorítasz és biztosítasz, hogy minden rendben lesz.
Tudod mit? Te vagy az egyetlen, akinek elhiszem mikor ezt mondja.
Vigyázz magadra! Kérlek.. Vagy legalább ígérd meg, hogy megpróbálod.
Barátod az időben, s tán
Kedvesed a jövőben
Jennifer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése