55.- Utóirat

A minap a szobámban kutattam, a dolgaim között és egy kézzel írott levelet találtam Bonnietól Clydenak. Nézegettem, forgattam, majd kíváncsiságom végül arra sarkallt, hogy beleolvassak. Arra számítottam, hogy ez már egy régi sztori lehet egy évekkel ezelőtti történetről, ahol a hercegről kiderült, hogy ő maga a sárkány. Tévedtem. Az iromány csak pár napos lehetett.

Drága Clyde!

Tételezzük fel, hogy a köszöntés udvarias, mert magamba nézve, nem teljesen vagyok meggyőződve arról, hogy a megszólítás helyénvaló,ámde jelen pillanatban tekintsünk el ettől.

  Sajnálattal kellett tudomást vegyek arról, hogy még mindig igen jól ismersz. Ezalatt nem csak azt értem, hogy tudod mik azok a dolgok, amiket mondjuk szeretek, hanem azt, hogy pontosan tudod, hogyan kommunikálj velem úgy, hogy az üzeneteid közvetlenül és csak hozzám jussanak el. Ha most azt mondanád, nincs itt semmilyen célzás, nem tudnám kit akarsz átverni. Nemrég eszedbe juttattam azt a régi beszélgetésünket, miszerint te megígértél nekem valamit... A legmeglepőbb az egészben, hogy ennyi év után is betartottad a szavadat, így tőlem sem volt meglepő, hogy ugyanígy tettem. Attól függetlenül, hogy hangzásilag nem egészen erre a színvonalra készültem fel az énekesetek rádöbbentett arra, hogy a varjú tényleg egy énekesmadár, csak rocker, vagy kappanhangú kanári és kissé olyan volt, mintha a haldokló macskák  kórusa adott volna az ablakom alatt egy szerenádot...ezt leszámítva élveztem.

A dalokat tekintve, valószínüleg te választottad őket. Már abban a pillanatban lementem hídba, mikor elsőnek a kedvenc versemet kezdtétek játszani megzenésítve. (Főleg, mert te pontosan tudtad, hogy az és pár nappal előtte raktam ki) Majd utána jöttek szép sorban a Kerozintól, a Tankcsapdán át a sok közös klasszikusig. Mikor már Picuri nézett rám, hogy: Hugi, ezek nem...?- én pedig csak egy bólintással tudtam reagálni, az azért már elég sokkoló volt. 

Az utolsó számot, amit meghallgattam a világ legszebb szerelmes dalaként konferáltad fel. Igazad van, valóban az. Tévedsz, ha azt hiszed nem vettem a burkolt célzásokat, hiszen az a szám, a mi közös dalunk volt. Annak idején emlékszem, még ki is tetted az üzenőfalamra, ezen okból kifolyólag.

Tudod, azt hiszem már nem is érzek haragot irántad. A koncert utáni napokban igen sok mindent  átgondoltam. Mindig sírt a szám, hogy mennyire átvágtál, s ez így is volt, de én sem becsültelek meg eléggé, és mikor már rádöbbentem, hogy milyen sokat jelentesz számomra, addigra feladtad. Nem hittem volna, hogy valaha megteszed, de így történt. Azt hiszem én is bocsánatot szeretnék kérni tőled. Nagyon bizalmatlan voltam veled szemben annak idején, pedig azt hiszem, sosem vágtál volna át. Utólag visszagondolva kissé paradox az egész helyzet. Imádtalak, de sokszor a sértettségem beszélt belőlem, mikor bedőltem állítólagos barátaim pletykáinak. Fel kellett nőnöm, ahhoz, hogy ezekkel a dolgokkal szembesülni tudjak. Azt hiszem, ha ma lennék a 16-17 éves Bonnie, akkor már mindent másképp csinálnék és nem tartana ott az életünk így külön-külön is, ahol. 

Mára felnőttem. Jó, persze, ez nem azt jelenti, hogy nem élvezem a kis skorpióra valló odapörköléseimet, csak azt, hogy benőtt a fejem lágya még, ha belül ugyanaz az őszinte, hebrencs, mosolygós kis vadóc is maradtam, aki mindig is voltam. 

Ne kérdezd miért tartottam ezt fontosnak elmondani. Magam sem tudom. Az egész a koncert dologgal indult. Tudod, ha minden ígéreted, amit annak idején tettél nekem be fogod tartani, akkor igazán elmehetsz a fenébe, hogy én meg mennyit szenvedtem miattad! :D

Ölel: Bonnie Parker

Miután elolvastam, hirtelen nem tudtam mit szólni. Azt hiszem talán ez is csak egy olyan válasz lehetett, ami kikívánkozott a lányból. Mindenesetre a levelet összehajtottam és visszatettem az asztalra. Majd eljut a címzetthez, úgyis, ha eljön az ideje...