2014. június 2., hétfő

45.- Bonnie és Vikk összevetése

"Egyre ritkulnak a bejegyzéseim. Pedig azon keresztül mondom ki, ami a szívemet nyomja. Az sem érdekel hányan utálnak azért, amiket itt kiírok magamból. Legalább nem lehet azt mondani, hogy sunyi módon eltitkolom az érzéseim.
Először is, félek. A gyomrom görcsöl, ha az érettségi további rám váró részére gondolok. Pedig már csak a szóbeli van vissza, beszélni azt pedig tudok."
Igen, tud beszélni. Etéren fejére helyezhetnénk azt a bizonyos tiarát, mert igen valószínű, hogy azon az esős napon is úgy jött a világra, hogy a szája be nem állt. Igen gyakran mondta azt édesanyjának poén gyanánt, hogy szerinte kapásból panaszkodott a körülményekre, hogy miért kellett délelőtt fél 10kor már felzaklatni legszebb álmából és kéri a reggeli kávé-cigi kombóját. Édesanya mindig csak nevetett ezen. Lehet, hogy van benne valami?

"Másodszor: Utálom, ha átvágják a fejemet! Hazudnak a szemembe, mert olyan hülyének néznek, hogy mjd nem jövök rá az igazságra. Dehogynem! Mindig sokkal hamarabb, mint azt a másik fél szeretné. Védekezésképp annyit reagál, hogy fél a reakciómtól, holott nem sokkal előtte fejezte ki örömét azokból, hogy mennyivel higgadtabb és nyugodtabb lettem meg, hogy velem bármit meg lehet beszélni! Ergo valószínőleg az én intelligenciahányadosom csökkent körülbelül a huszadrészére, mert nem tudom megérteni akkor miért nem mondott nekem igazat?!"
Valóban hozzátartozik az igazsághoz, hogy senki, így ő sem szeret olyat hallani, hogy átvágták. De meghallgatja, ha leülnek vele. Morog egy kicsit, szitkozódik, elszív pár nikotinrudat (aminek káros anyag kibocsátása igazán csekélység ahhoz képest, hogy Bonnie feje, hogy szokott ilyenkor füstölögni) de visszamegy, bocsánatot kér, mert morgolódott és innentől igen sok kompromisszumra hajlandó. Ez a legnagyobb hibája: hirtelenharagú. De emelett épelméjű. Az ő utálatát igen nehéz kivívni, mert hajlamos többet elnézni szeretteinek, mint szabadna. De marhát belőle sem lehet csinálni és para amikor ezt például a saját testvére felejti el.

"Utolsó gond pedig, hogy irgalmatlan szabadságigényem van. De tényleg. Születésem óta szükségem van időnként arra, hogy egy rövid időre "klímaváltozáson" menjek át. Olyan barátokkal találkozzak, akikkel nincs lehetőségem gyakran együtt lenni, és egy olyan helyen találkozzunk, ahova sok szép emlék köt. Ha nálam ez Siklós, akkor az. Szeretem, hogy mindenki azt a konzekvenciát vonja le, hogy én egy bizonyos illető miatt megyek le. Igen, az az illető én magam vagyok, mert szükségem van arra a helyre, hogy egy kicsit nekem se' maradjanak viharfelhők a fejem felett."
Hát valóban, az az a hely, ahol Bonnie mindig úgy érzi, a felhők felett mindig kék az ég. :)

1 megjegyzés: