44.- Egy szakasz vége

Egy hónapja nem volt időm, illetve mikor az engedte, akkor pedig energiám megírni, hogy mi történt Bonnieval az utóbbi hetekben-hónapokban. Úgyhogy talán mos ennyi rövid bevezető után pótolnék is.
Egyetlen nappal az érettségi előtt áll. Hasában az eddigi jóllakottság érzet helyett most kőkemény sziklák kezdenek tornyosulni.
"Én nem izgulok!"-mondta ő. S egy darabig így volt. De ahogy telnek az órák és szembesül vele, hogy kevesebb, mint 24 órája van élete eddigi legnagyobb megmérettetéséig, izgulni kezd. Premivel éppen ezt vitatták meg pár órája és kivitelesen a fiú nem ráijeszteni akart Bonniera, hanem oldani benne a feszültséget. Idézném beszélgetésüket, az időnként előforduló naturalista hangvételért előre is elnézést  kérek. 

P: Én kábé ma kezdenék hulla másnaposan tanulni. Buli! B.: Elhiszem, de én már egy bő hónapja készülök, mindent átnéztem már, de matekból gyorstalpalókat csinálok
P: Tudom, tudom. Ügyes, okos
B: Fenét, fosok :DB: true. de én nem vagyok az?
P: Tudtommal nem, de ez egy héten belül kiderül. B:  :DD Jól esik a bizalmad P:  Mindig is bíztam benne, hogy egy olyan dologra képes leszel amire millió másik segg
B:  bazd meg P: Egyszerűbb, veszek egy kalapot rajta "hivatalos segg" felirattal, megkapod, ha átmész. Meg egy választott piát. Egye fene jófej vagyok. :DB: A feliratot a kalapon tudnám mellőzni :D

Tehát ilyen intellektuális beszélgetések és érzelemtől gazdag biztatások közepette lehetetlen küldetés volna folyamatosan stresszelni.
Ám ettől függetlenül rájött, hogy a felnőtté válás folyamatának kezdetén valami véget ér.  El fog veszíteni egy barátot, el fogja hagyni egy időre az otthonát és új életet kezd a tengerentúlon Daviddel. Most még úgy tűnik hónapokról van szó, de ki tudja nem-e ragad ott. Mindene meglesz, amire vágyik és mégsem.

Kifeküdt az ágyon. Egy régi imádott dalt hallgatott és a plafont bámulva filmtekercsként leperegtek előtte az elmúlt évek. Hogyan vált a naiv kislányból azzá aki. Nevetések, könnyek, botlások, könnyek, barátok, ellenségek, bátorság és megfutamodás; minden előfordult az elmúlt években. Tudja sok izgalom vár rá. Mindezek mellett tisztában van azzal is, hogy rengeteg dolog és ember vesz tőle búcsút egy könnyed mosollyal, szelíd legyintéssel, vagy éppen könnyekkel és egy erős öleléssel.

"A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki ezek a megszokott munkák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.

- Isten veled - mondta a virágnak.

A virág azonban nem felelt.

- Isten veled - ismételte.

A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.

- Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni."